tl

kinyitottam egy könyvet a könyvesboltban, a címe ez volt: az igaz szerelem.

(idézetes könyv, ügye)

az első sor, amit elolvastam: "és neked ebben nem lesz részed"

hurrá!

szombat délelőtti kesergés

jöhetne már az a kedves, és mehetne már ez a fránya

#234

voltam angol tanárnál

a nyelvvizsga nem szép

az irodalom szép

a MAGYAR nyelvtan pedig érdekes

miért van az, hogy csak azt szeretem és tanulom szívesen ami érdekel??

iksz

tessék csak, legyen közvélemény kutatás arról, hogy ki mennyire sajnál engem azért, amiért itthon döglök egy évig, és gyakorlatilag nem csinálok semmit?

azon kívül, hogy nyelvvizsga, meg érettségi...

nemjó

Haj, lelombozódtam.
Nem szeretek érettségire jelentkezni.
Az érettségit sem szeretem.
A nyelvvizsgát sem.
Nem szeretek semmit.

hajjaj

zuhogok.
vannak dolgok amik fájnak, és próbálok változtatni, de nagyon gyenge vagyok. Meg a megszokások rabja.
Végülis az lesz hogy nem fogok tudni változtatni, aztán csak nézhetek egy nagyot hogy jé, ez van.

Illetve nem van, hanem lett. (ez a lényeges dolog)

Önsajnálat - muszáj volt...

Újraolvastam a tavalyi júliusi bejegyzéseimet, jót nevettem rajtuk. Most meg éjszaka van, és én nem vagyok fáradt, csak éppen várakozom valamire, gondoltam közben írogatok. Persze előtte elolvastam néhány blogot, ahol éppen az a téma, hogy felvettek egyetemre és ilyen meg olyan óráim lesznek, mennyire félek a jövőtől, jaj vajon hol fogok lakni, fel fognak-e venni koliba, meg hasonlók...

Tessék elnézni hogy megemlítem, de ez nekem még mindig egy fájó pont. Hüpp. Annyira persze nem szomorú, de fájó. És nem tudom mikor fog úgy rendesen begyógyulni. Mikor nem lesz majd kínos az olyan beszélgetés amelyik így kezdődik: "képzeld, engem felvettek, és téged?" És amikor lesütött szemmel bevallom, hogy idén én nem jártam sikerrel, akkor erős szánalommal a tekintetében és a hangjában az emberke annyit mond: "ahh, sajnálom, amúgy nekem...". És én persze szívesen hallgatom (hát hogyafenébenehallgatnám!) csak közben meg azon gondolkozom hogy nekem miért ilyen szerencsétlen az egész? Hogy én mit fogok csinálni jövőre? Hogy mikor fog ez elmúlni...?

De nem akarok nyavalyogni... Csak tényleg ez van. És ratyi egy érzés, az biztos. Persze nem akarom magamat sajnáltatni sem, de akkor is... Kéne nekem egy sorstárs :-)

Bár igaziból lehet hogy elég lenne csak a társ......

Helyzet

Kedves érdeklődő Köz!
Sajnálattal jelentem, hogy az egyetemes, vizsgás, "jajnincsidőmpénzem"-es bejegyzésekre egy évet várnotok kell.
Úgy döntött a nagyok serege, hogy szeptembertől belőlem nem kérnek, próbálkozzam jövőre újra.
Szóval lehet megint izgulni majd :-)

Utazás előtti parák...

Most elmegyek egy hétre biztosan, aztán lehet hogy több lesz belőle. És parázok előtte.
Miért is?

Mert megnéztem ma a felvit, és azt hittem hogy nem jól küldtük be a középiskolai bizonyítványokat, mert egyáltalán nem emlékszem hogy mit mondtam róla apának, és ő csinálta. Aztán felhívtam és megkérdeztem, és azt mondta, hogy szerinte rendben van. Mert ő mindent ráírt. (Ti.: név, felvételi azonosító) Aztán bejelentkeztem az e-felvételin és megnéztem a dokumentumokat, és jé, tényleg ott volt feltöltve a rendszerben a bizonyítvány. Pedig mi postán küldtük, szóval annyira szuper ez az egész, hogy már ott is van, és ők feltöltötték helyettünk :-)
Ekkor megnyugodtam.
Aztán a rádióba hallottuk, hogy kevesebb embert fognak felvenni a bölcsész szakokra valami nyomorékság miatt. (túl sokan vagyunk - asszem) Ekkor megint elkezdtem parázni.. Hogy "te jó ég! biztos nem fognak felvenni..". Szóval jött a para.

Minek utazok ma??

Csütörtök délután

Hazaértem.

Most ez annyira nem jó.

A videó még mindig nem működik. Miért nem jó ez az embed bigyó? Valami okos és kedves műszaki zseni segítsen!

Fáradt vagyok nagyon, és még sok minden van hátra...

x

"Hol is vagyok?"
Inkább ki is vagyok...?
Ezt valahogy elfelejtettem, illetve bizonytalanná váltam...

Félreértés ne essék, pompásan vagyok [tényleg :-)], csak akadt egy picike problémám...

most már ki merem(tudom) mondani:

...Mészáros Zoltán Dániel Ignác...

videó

"Szegény Rita, őt nem fényképezi le soha senki!"

Mert van egy olyan szokása, hogy mindig csak ő fényképez... :)

az átkozott!

Megint probléma...
Pedig megint nem akartam.
Túl hiszékeny vagyok. Meg naiv. Meg gyerek még, akinek szeretetre lenne szüksége.
Hát miért is hiszek egy olyan dologban, aminek már semmi értelme?
Sajnálom, és remélem sajnálod egy kicsit...
Mert én még szenvedek...
De majdcsak lesz jó is :)