bizony, húsz év alatt ilyenek is történtek velem:
megtanultam beszélni, járni, ülni, magamtól enni meg pisilni, és egyedül elaludni.
megtanultam írni, olvasni, szépen rajzolni, számolni, néptáncolni.
jártam rajz szakkörre, néptáncra, zongora órára.
farsangon beöltöztem hermionénak, alkoholistának, többre nem emlékszem.
kijártam az általános iskolát, és utána a gimnáziumot is.
most otthon élek, és munkanélküli felnőtt vagyok.
húsz év alatt éreztem olyan boldogságot, hogy sírtam tőle, olyan szomorúságot, amelyet annyira elviselhetetlennek éreztem, hogy sírtam tőle, éreztem dühöt, örömöt, csalódottságot.
voltak meghatározó istenélményeim, volt, hogy nagyon boldog embernek mondtam magam.
voltam szerelmes is, legalább egyszer biztosan, aztán csalódott is nagyon.
húsz év alatt akartam orvos lenni, állatorvos, táncos, énekes, híres ember, történész, régész, apáca, hajléktalan, most nem tudom.
húsz év alatt kiolvastam sok könyvet, elolvastam sok verset és novellát, rajzoltam pár egészen szépet, énekeltem sokat, zenéltem néha.
húsz év alatt jártam lengyelországban, szlovákiában, erdélyben, horvátországban és olaszországban, szerbiában, a legtöbb helyen többször is.
húsz év alatt csodálatos embereket ismertem meg, remek barátaim lettek.
húsz év alatt még sokmindent csináltam. kirándultam, szánkóztam, templomba jártam, nyáron strandra mentem, volt hogy játszottam kutyával, utaztam, lelkesedtem, ittam, cigiztem, imádkoztam, ajándékot csináltam, blogot kezdtem, csókolóztam, láttam férfit meztelenül egészen közelről, aludtam is vele egy ágyban, aludtam barátnővel is egy ágyban, lelkesedtem, lelkesedtem, lelkesedtem...
a legfontosabb mégis az, hogy a legőszintébben köszönöm az életemet!