ihlet

vadgesztenye levél

homlokon csókolt Radnóti, tehát most mégis írok.

írtam.

ez volt ma az érettségin

Radnóti Miklós: A félelmetes angyal

A félelmetes angyal ma láthatatlan
és hallgat bennem, nem sikolt.
De nesz hallatszik, felfigyelsz,
csak annyi, mintha szöcske pattan,
szétnézel s nem tudod ki volt.
Ő az. Csak újra óvatos ma. Készül.
Védj meg, hiszen szeretsz. Szeress vitézül.
Ha vélem vagy lapul, de bátor
mihelyt magamra hagysz. Kikél a lélek
aljából és sikongva vádol.
Az őrület. Úgy munkál bennem, mint a méreg
s csak néha alszik. Bennem él,
de rajtam kívül is. Mikor fehér
a holdas éj, suhogó saruban
fut a réten s anyám sírjában is motoz.
Érdemes volt-e? - kérdi tőle folyton
s felveri. Suttog neki, lázítva fojtón:
megszülted és belehaltál!
Rámnéz néha s előre letépi a naptár
sorjukra váró lapjait.
Már tőle függ örökre
meddig s hova. Szava
mint vízbe kő, hullott szivembe
tegnap éjszaka
gyűrűzve, lengve és pörögve.
Nyugodni készülődtem éppen,
te már aludtál. Meztelen
álltam, mikor megjött az éjben
s vitázni kezdett halkan itt velem.
Valami furcsa illat szállt s hideg
lehellet ért fülön. "Vetkezz tovább! -
így bíztatott, - ne védjen bőr sem,
nyers hús vagy úgyis és pucér ideg.
Nyúzd meg magad, hiszen bolond,
ki bőrével, mint börtönével henceg.
Csak látszat rajtad az, no itt a kés,
nem fáj, egy pillanat csupán, egy szisszenés!"

S az asztalon felébredt s villogott a kés.

megvanmegvanmegvan...

...a keresett Radnóti vers!

Akkor idézem:

A fák vörös virágokat lázadnak
éjjel és vidám csavargók ölelnek
most a reccsenő ágú bokrok alatt;
csak a lány sivít, karmolva, teste
tavaszi forradalmán, mint
megbúbozott madár, ha hímje elől
csattogva menekül és borzas bögyén
színes vágyai fütyülve kivirúlnak.

(Tavaszi vers)

kopogósságésség

Teljesen ötletek nélkül ülök a gép előtt, és szomojú. Na persze mindegy. (-->Imádom magam [magam] lereagálni. --> mindig így, és sose hasonlóképpen.)
Fegyverkezzetek!
Mert meg fog támadni a csúnya rossz [sose mondták hogy valóban rossz] manócska. [amíg nem hiszek a manókban, ügye nem lehet semmi komolyabb bajom?]

[erre reflektálva: hogy is lenne bajod? Most se vagy teljesen... ÉP--> üvegben a szilánk.]
Mindig mindig mindig (igaziból sosem) ez jut csak az eszembe. Fájfájfájjdalmas. Sok jével, mert tetszik ez a betű.
[Hang hang, hohohhóó]
Ez kicsit ilyen (olyan). ÖÖÖÖ. Mintha magammal beszélgetnék (írva csevegek). -nék. [csöndesen, csitt, <de most már tényleg!> ez egy rag.] És a rag azért piros színű, mert illik hozzá.
Nem is lehetne más! [hogyne, csak kicsit k.r.e.a.t.í.v.a.b.b.n.a.k. kéne lenned.]
"Megint itt ülsz?"
"Nem ülök... Mindig állok. Ülni egyhangú. És bután megy bennem akkor a vér."
"Aha. Praktikus vagy. Bocsánat. Akkor állsz. Bár igaziból mindegy..."
"Mindegy? Jó... Neked. Nekem nem, engem minden érdekel. Nem vagyok érdektelen."
"Én sem! Nem azt mondtam. Bocsánat. Különben is:
HESS--------->
Látod, megint elkergettem... Nem lehet vele rendesen beszélni. Néha kedves. Jó, jó, jó. Akkor jó hogy van. Aztán hopp. Utálatoskodik.
Ilyenkor olyan pfui"érzésem" van.
Pedig egyszerű lenne.
Csak mosolyból fényes hurkokat kéne rajzolgatnom köréd.
(R.M.)