ünnep

A kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.

pink floyd hallgatása közben

a bakelit sercegése a fülemben.

a fal. (P.F.)

a szüleim fiatalságának az ideje.

üvöltés.

a bőrömön napsütés, cirógat.

ébredés :)

jéé

azt még nem is írtam hogy van kutyánk! :)

félelem

borzasztó, hogy húsz év után is rettegek a kutyáktól. (csak ha egyedül vagyok)

ha nagyobb és kedvesebb bácsival sétálok, akkor csak úgy teszek, mintha távolságot tartanék a kutyákkal, mert mutatnom kell hogy én bátor vagyok.

hajság

a hajam állapota valamelyest érdekes is meg biztos mindenkit ez érdekel, tehát elmondom: már össze tudom fogni. van pici copfom.

le kéne vágni újra.

boldog szomorú dal az egész

hiány

a tegnap esti borospohár még az asztalon, de a félig teli üveget nem találom.

október

nézzétek, jé, megjött az október is. nem csinálok semmit általában, ezért szörnyen hosszúnak tűnt ez a szeptember.
más.

ma van a zene világnapja, ezért tegnap volt egy nagyon nagy koncert. keszthelyi zeneiskola produkciók. az elején még angol órám volt, így csak később tudtam csatlakozni, de két órát azért én is végignéztem. (az egész rendezvény 3 órás volt, a végén már nevetett a közönség, amikor a kedves konferáló néni elmondta hogy na még van ám egy szám, de ez már tényleg az utolsó.) én nem nevettem.
na de utána volt fogadás. ingyen pezsgő, meg ingyen süti, meg ami a legjobb: ingyen bor. szóval végül is jókedvűen maradtam ott.
akkor döbbentem rá hogy mennyire szörnyű ember vagyok... ingyen piáért már mosolygok is. sebaj, a tömegben biztos nagyon jól állt a kezemben. (csak én voltam farmerben)

és ami még jó volt: közben felálltam, átvittem Katát a patikába anyához, hogy vigye haza. ott ettem gyrost, meg ittam kólát. utána egyedül mentem vissza a színházba. és sötét volt már, égtek a lámpák, és nem volt senki az utcán. annyira jó volt! nagyon lassan mentem, és azt hiszem még dúdoltam is valamit közben. elképzeltem hogy most minden igazán jó és mindent igazán szabad.

ma meg leestem a földre a tegnap esti város és bor után. kezdeni kell a nyelvtant, meg még van pár dolog, amit jó lenne alaposan áttanulmányozni.
ez már csak ilyen.

örömködés

Kéne írnom a hétvégéről, mert biztosan mindenki feszülten várja.
Szóval csütörtökön kezdődött azzal, hogy nem tudtam reggel nagyon beszélni. Fájt a torkom, ez gonosz dolog. Főleg hogy tudtam: szombaton majd nekem énekelnem kell. Rendesen izgultam is, és kíméltem.
Éjjel meg nem tudtam aludni... Ezért hajnalig sms-eztem egy kedves barátommal, jólesett, de ezek után sem ment nagyon az alvás, így fáradt maradtam.
Pénteken az volt a legjobb, hogy egész délután Pirivel voltam, ami már megint nagyon hiányzott. (tessék kérem, el lettünk választva egymástól. Ő Kanizsán van, én meg itthon). Aztán este meg 9-ig ültünk a színházban, és nem csináltunk semmit. Juj de rossz volt...
Örülök, mert sokan aludtak nálunk, és jó volt velük lenni.
Szombat délelőtt volt szörnyű próba, nagy kiakadás, bőgés, alváshiány. Aztán ebéd, meg angolóra. Akkor már izgultam rendesen. De tudtam hogy jön a szereplés, jónak kell lenni, és jönnek a barátaim is még, miattuk is kell csinálni.

(Az előadás szuperségéről nem lehet írni)

Aztán ami már az. Azt nem lehet kifejezni amit éreztem akkor, amikor megláttam őt, őt és őt. Az az ölelés, és az az ölelés, és az az ölelés volt minden, de minden ami bennem volt, amit éreztem, amit gondoltam. Azok a könnyek, amik nem a szememből, de a lelkemből folytak, csorogtak rendesen. Ott voltak a legfontosabb emberek, és én semmi mást nem akartam, csak élvezni a "vanást", az egésznek a ragyogó teljességét.
Tényleg örültem nagyon.

És mérhetetlenül fáradt voltam... De nagyon boldog.
Boldog, mert tudtam élvezni az angol órát, habár nagyon ellenkeztem vele.
Boldog, mert pénteken sikerült magamtól minden ruhát elpakolni és kiteregetni.
Boldog, mert vehettem két könyvet az antikváriumban.
Boldog, mert nálunk aludt Kinga, Réka, Petra, Veronika, Zsófi.
Boldog, mert nem szóltak rám, amikor nem mentem fel a színpadra próbálni, hanem hátul ültem, és sírtam a fáradtságtól.
Boldog, mert finom volt az ebéd, különlegesen.

De ez megint mind semmi...
Boldog voltam, mert szeretek.
Boldog, mert ott voltak a barátaim, a családom, és ennél nincsen fontosabb.
Boldog, mert utánozhatatlan érzés a színpad közepén állni és énekelni.
Boldog, mert jó utána tapsot kapni.
Boldog, mert után annyi ölelésben volt részem, ami elég lesz arra az időre amíg nem kapok majd.
Boldog, mert kaptam ajándékot azzal hogy ott voltak Ők.

Boldog, mert most igazán és teljes erővel érzem hogy SZERETNEK engem és én is teljesen SZERETEM őket.

(Ez a bejegyzés annyi minden...)

város

Budapest szép. Én szeretnék ott élni. [de igazán komolyan] Akkor kezdődött, amikor az utcán szembe jöttek ismeretlen fiúk, és az egyik pacsit adott. Aztán folytatódott azzal, hogy tudtam hogy merre kell menni. Aztán jött az éneklés. És kedves sms-t is kaptam. A zuhogó esőben is jó sétálni. És az albérletben is jó lenni, meg főleg vicces reggel arra ébredni, hogy betörik a konyhaablak. Az ételt megtanultam igazán értékelni.
És kaptam igazán remek irodalomkönyvet Veronikától. És volt este Csík koncert, és végre láttam régen látott kedveseket, és tömeg volt, és jó is volt meg szép is. És jó éjjel hazasétálni, és várni a buszra.
És jó csokit kapni, és egyáltalán.
Minden végtelenül jól van úgy, ahogy van...

megint

A Tátránál nincsen szebb és jobb!
Nálatok nincsenek szebbek és jobbak!

:-)

esti mese...

... helyett egy remekbeszabott sor:
"Bassza meg, lehet, hogy mégis van Semmi"

majdnem talán.

válaszom

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy hogy állok Istennel, mit jelent nekem a kereszténység, mennyit segít a hit, vagy hogy hiszek-e egyáltalán, akkor ezt tenném.

Elgondolkoznék. Közben lenéznék a földre. Aztán ránéznék, mélyen a szemébe néznék, és azt mondanám:

"Az ember sír, Isten szeret."

Újabb csoda...

Megint ki kellett valamit töltenem, azt hiszem ez titkos mániám. :-)
Szóvalakkor:

Mi az első reakciód, ha reggel a tükörbe nézel?

ó, nem feltétlenül kötném a köz orrára. Megijedni amúgy nem szoktam, meg rosszul lenni sem. Furcsa érzéseim támadnak olyankor.

Mivel lehet téged bármikor megnevettetni?

Egy jó kis viccel. Egy konkrét viccel. "Melyik a legrosszabb gyógyszer?" :-)

Mikor és kivel csókolóztál először?

3 éve, természetesen azzal akivel kellett. Kár hogy nem volt kérdés a "hol". Na nem mintha annyira nagyon izgalmas lenne..

Mi a kedvenc dalod jelen pillanatban?

Hát kedvencem pillanatnyilag nincsen, de éppen a Sebő együttestől hallgatok remek kis népzenét.

Kerültél már kínos helyzetbe?

ó, hogyne! Ki nem?

Mikor sírtál utoljára?

Huh, nem emlékszem... Régen. Ja tudom, az emelt magyar szóbeli előtt, amikor rájöttem hogy sose fogom megtanulni azt a sok dolgot ami kell... És akkor egy ember azt mondta hogy segít nekem beosztani az időmet, egy ember azt mondta hogy de hiszen én vagyok a legjobb magyaros, hogy a fenébe ne menne, egy ember pedig azt mondta hogy legyek olyan mint egy tulipán, és ne csüggedjek és ne parázzak mert annak aztán semmi értelme, helyette lehet tanulni. :-)

Mentél már ki filmről moziban? Ha igen, mi volt az?

Nem, még nem mentem ki. Mondjuk moziban sem voltam túl sokszor...

Hazudtál már azért, hogy valaki jobban érezze magát?

Valószínűleg igen. De nem emlékszem. Biztos jót is tett :-)

Ha te egy Heroes szereplő lennél, mi lenne a te erőd?

Azt sajnos pont nem nézem, de a Szívek szállodájából Rory lennék mert okos, a Gyilkos elmékből nem lennék senki, de járnék azzal a "cukiédi" pasival, a Dr. Csontból meg a rajzolós csaj lennék, de csak mert éppen a göndörrel jár, aki annyira ééédi. :-) [nem vagyok sorozat függő!]

Mi volt a kedvenc játékod gyerekkorodban?

Mert vége a gyerekkoromnak? Ejnye. Nem emlékszem.

VÁLASSZ!

Kávé vagy tea? Huh... Szeretem a kávét nagyon, és jól össze is hozza az embereket, de a teát is nagyon szeretem. És nem akarom megsérteni őfelségét (tuti hogy a tea nő nemű). Szóval nem döntök. Pillanatnyilag a teát választanám. (iszok is egyet)

Vígjáték vagy horror? Vígjáték!!

Avril Lavigne vagy Katy Perry? Azt hiszem a döntést 14 éves húgomra bízom :-)

Gyorskaja vagy a mama főztje? Kollégiumból kirohanva gyorskaja. De vágyakozni csak a mama főztje iránt lehet.

Harc vagy béke? BÉKE

Bulizás vagy otthon ülés? Otthon ülés akkor, ha a bulizás az együtt ivást és részegen hangosan éneklést jelenit. Bulizás, ha az azt jelenti, hogy elmenjünk sétálni, és nevetgélni :-) Jó pillanatnyilag az otthon ülést választanám (tessék elnézni, kint meleg van, nincs kedvem megmozdulni sem)

FEJEZD BE A MONDATOKAT!

Néha mindennél jobban vágyom arra, hogy... annyi mindenre olyan gyakran vágyom...

Ha szomorú vagyok vágyom arra,hogy... ott üljön mellettem. (A személy változik)

Semmi pénzért sem... harapnék rá egy marék földre, vetkőznék le emberek előtt, néznék meg horror filmet.

A zene számomra... emlékeket, hangulatokat idéz.

taka

Nem tudok érdekeset írni, kedveset írni, szépet írni, csúnyát írni.

Takarítás közben vagyok, csak gyorsan leültem ide, majd írok később.

Ez a mondat teljesen érdektelen volt :-)

Érzésnapló

Annyi érzés kavarog bennem, annyi félelem, annyi szorongás... Mellette pedig - kicsit ellensúlyozva azt a sok rossz dolgot - annyi öröm, és boldogság, és szeretet. Tele vagyok érzésekkel, és tudom hogy mi teszi. Az teszi hogy vége. Meg teszi az érettségi is.

Az érettségi, mert habár nekem könnyebb lesz most mint sok embernek (nekem csak kettő lesz), mégis azt érzem hogy fontos hogy sikerüljön, és meg kell tennem mindent, pedig nagyon utálom... És ez zavar, mert próbálom szeretni, de sok dologban nehéz.

És teszi főleg az, hogy vége lesz. Mert jövő héten ilyenkor már nem lesz az, hogy tudom hogy majd a következő héten is visszamegyek. Hanem az a tudat lesz, hogy nem, te nem mész vissza többet. Illetve ha vissza is mész, nem úgy mint eddig.

És fáj hogy ott kell hagynom... No persze nem azt hogy le kell adni a telefont, vagy hogy kettesével kell sorakozni, vagy hogy matek dolgozatot kell írni, vagy hogy bent kell maradni egész hétvégére csak azért, hogy résztvehessünk egy "felesleges" ünnepen. (mondjuk pl patrocínium)

Nem ez fáj. Ennek inkább örülök :-)

Az fáj, hogy részben elvesztek valamit. Olyan dolgot, ami jó volt, és többet nem jön vissza. Nem lesz többet 6-os háló, ahol -főleg a vége fele- sokszor utáltam lenni, de mégis általa lettem igazán rita, így sokat köszönhetek neki. Nem lesz többet Bogyó, akivel órákig képesek vagyunk olyan dolgokon nevetni, mint az hogy "nehazuggyál", vagy órákig képesek vagyunk ülni a Gerőben, és beszélgetni, MINDENRŐL. Nem lesz Fanni, akivel milyen jó volt vasárnap esténként együtt kibeszélni a világ dolgait, és milyen jó volt stúdiumokon verseket küldözgetni egymásnak. Nem lesz Zsóka sem, aki mellett sose lehetett unatkozni, mert nem engedte hogy az legyen hogy csak csöndben ülünk, és elvagyunk. Vele mindig menni kellett. Nem lesz Adri sem, így nem lesz szépség, nem lesz figyelem, nem lesz sok könyv, amikből okosodhatunk. Nem lesz Szeli sem, aki jajdesokat idegesített, és sokszor mennyire nagyon utáltuk egymást (az esetek 60%-ban), de ezen az utolsó héten rájöttem hogy mennyire nagyszerű tud lenni. Nagyszerű volt vele. De itt nincs vége... Nem lesz KRitus, aki mellett igazán rita lehettem, aki olyan mint én... Szemüveges, barna hajú, RITA, egy picit nevetős, egy picit szomorú, érző lény, irodalomszerető. És nem lesz Kata sem... A Póni :-) Aki nagyon okos, de nagyon buta is. Akivel mindig meg tudtuk beszélni egy kis "kávécigi" közben, hogy kinek hol milyen. Nem lesz Évi és Eszti, akik mindig súgtak németórán, mert én persze nem tudtam semmit. Nem lesz Ádám, akivel csak hosszú idő után tudtam beszélni, de hálás vagyok ezért. Nem lesz Bundás, így nem lesz kin nevetni, amikor órán felkeltik és ő nem tudja hogy miről van szó. Nem lesz Bence, akivel táncoltam szalagavatón, aki mellett ballagtam, akivel sokat beszélgettem. Nem lesz Petya sem, milyen kár, ki fogja így elmondani a világ összes nyelvén hogy... :-P Nem lesz Gyuri, akivel igazán mélyen lehetett beszélgetni, mert ő egy igazán érző fiú volt. Nem lesz Balázs, aki mindig megölelt. Nem lesz Stenyó, kin fogok nevetni? (és kin fogom ennyiszer felhúzni magam?? :-)) Nem lesz Áron, pedig az ő történetei mindig nagyon szórakoztattak, érdemes volt rá figyelni. Nem lesz Szokol sem, aki igazán sokat volt velem, és akinek igazán hálás vagyok, és aki nagyon jól tudja hogy "mi a hülyesség kérem, mi nem az".

Ó, de ez még semmi... Nem lesz Domonkos, akivel nagyon sokat beszélgettem, aki sokat segített, és néha még lelkesített is. Nem lesz Evelin és Melinda, pedig ők igazán "partyface"-ek voltak. Nem lesz a kollégiumban Andi, Sery, Esztók, Virág, Anett, Taki, Helga... Nem lesz Pirike sem... Kihez fogok átmenni? Ki lesz az, aki mindig felvidít, és akivel mindig lehet csacsogni? Akivel csütörtök esténként lehetett nagyokat nevetni...

Ó, de ezen kívül mennyi minden nem lesz még... Nem lesz filmklub, amin a legjobb élményem az, amikor egyszer egy olyan film volt, amit nem bírtam végignézni, és kijöttem előbb. Másnap odajött Dósai atya, és bocsánatot kért a film miatt. Nem lesz matek korrepetálás, ahol érzetem hogy azért egy picit okos vagyok. Nem lesz latin óra, amin mindig lehetett nevetni (meg jó idegesnek lenni). Nem lesz tesi, ami húderossz volt, de most mit meg nem adnék azért hogy még egyszer álljon mellém Andrea néni, és "böködjön" addig, amig nem ugrom át a szekrényt. Nem lesz magyar óra, ahol mindig meghallgathattuk hogy Koncz Zsuzsa éppen mit csinál. És nem lesz magyarfakt sem, ahol mindig megnyugodott a lelkem, és mindig boldogan mentem be, mert tudtam hogy ott igen. Hogy ott vagyok igazán otthon.

És nem lesz Bori néni sem... Akinek nem mondhatnám el elég sokszor azt hogy köszönöm, aki egyszerűen tényleg mindig ott volt ha kellett, és mindig nagyon közel érzetem magam hozzá. Mostanában egyre közelebb érzem. Nem lesz Dósai atya, akinél gyónni volt a legjobb, mert mindig rátapintott a lényegre. Nem lesz Göde tanár nő, aki mindig elmondta hogy "nem vagyok néni". Nem lesz Géza testvér sem, akivel néha vitáztam, de sikerült békében elválnunk.

Most végigolvasva az egészet rádöbbentem hogy ezeknek tényleg vége lesz... De nem mindenkivel. HISZEM, hogy akiket igazán szeretek, azok nem fognak eltűnni. Csak más lesz. És igaziból ettől a "másságtól" félek... Hogy nem tudom hogy mi lesz... Hányszor fogok találkozni Bogyóval, mit fog csinálni, hol lesz egyáltalán? Vagy hányszor fogom látni Pirikét, miket fog érezni az utolsó évben, miért nem leszek mellette amikor először megy érettségizni? És mi lesz Bori nénivel? Vele meddig tudok együtt maradni, mennyit fogom látni, mennyit fogok hallani róla?

Annyi kérdésem van... És nincsenek válaszaim. Hitem van. Hit abban hogy működni fog minden, és a szeretet legyőzi a távolságot. De meddig?

Ilyen érzések vannak bennem. Ilyen félelmek. Igazán nem jó. De mellette olyan édes is. Várom hogy mi lesz, hogy mik fognak történni.

Ez most személyes lett. Sok emberről írtam, ha olvassák remélem azért egy kicsit boldogok lesznek tőle. :-)

Én igazán szerettem ott lenni! És igazán szeretném hogy ezek a kapcsolatok egész életemben tartsanak! Én ott éltem öt évig, ott ébredtem tudatomra, oda kötődöm. Bízom benne hogy nem fog elmúlni egészen. Büszke vagyok arra hogy oda járhattam!

(írtam ezt két nappal az érettségi előtt, egy nappal az előtt, hogy mentem vissza kanizsára. Írtam ezt egy kicsit miattuk is.)

Kislány - nagylány

Kislánynak érzem magam, akinek hosszú copfja van, és nagy szoknyája, és szaladgál a mezőn, és beszélget az állatokkal meg a virágokkal, és mindenkit szeret, és nagyon lelkes, és sose un meg semmit...

Az igazság meg az, hogy nagy vagyok már, és nem lehet hosszú copfom, mert pillanatnyilag nem lehet összefogni a hajamat, és nem hordanék inkább szoknyát, a mezőn nem szaladgálok, az állatok és virágok nyelvét már régen elfelejtettem, nem szeretek mindenkit, lelkes csak kevés dolog iránt vagyok, és vannak dolgok amiket elég hamar megunok...

Azt hiszem ezektől függetlenül jó lenne törekedni :-)

khm

Hozzám meg levelet küldözgetett az Oktátsi Hivatal, hogy észrevették hogy jelentkeztem, és hogy mennyi pénzt kell befizetnem nekik hogy legyen diákigazolványom, persze a sikeres felvételim után. Milyen jó!

Szög és olaj

Ez a cím most mindenkit biztosan megtéveszt (hahaha, azért írtam ezt). Na.
Gondoltam mielőtt elmegyek alukálni, írok ide is hogy mi is van. De nem tudom hogy mi van. Az a baj. Szóval azt nem fogom leírni. Melegem például van.
Öööö.
Fáradt vagyok...
Akarok venni egy új mobilt. Mert meguntam azt ami most van.
Az életem unalmas. Nem történik semmi. Még egy szőke csodás paripával rendelkező herceg sem tud erre lovagolni.

Úgyhogy most csak ennyit mondok még:
"kislányom nem mosolyogj, nem kapsz cukrot akkor sem, ha szépen nézel"

[ez most egy olyan bejegyzés, amin majd holnap -józanul- röhögni fogok :-)]

Ha kérdeznétek

Ha megkérdeznétek hogy milyen volt az érettségi, ezt válaszolnám egy szóval:
magyar: elképesztő
matek: bárgyú
töri: félelmetes