Gondolom lehetne még ebből valami.
Valaki?
2011. február 26.
2011. január 2.
Kovács András Ferenc: Kínai dallam
Ősszé válok.
Már nem bánom.
Szélvész rázhat:
Van két lányom.
Egyik nyárfa,
másik nyírfa:
vén törzsemben
meg volt írva!
Ősszé válok.
Már nem bánom.
lombom rezdül:
van két lányom!
Egyik nyírfa,
másik nyárfa:
tán nem lészek
többé árva…
Koronámat
égnek tárom:
Ősszé válok!
Van két lányom.
2010. október 3.
Szabó T. Anna: A mai nap
„Ahol én fekszem, az az ágyad”
1
Képzeld, mi történt. Kora délelőtt,
amint utaztam új lakást keresni,
és azon tűnődtem, hogyan tovább,
míg üres szemmel bámultam a boltok
januári, kopott kirakatát,
és annyi minden eszembe jutott –
hirtelen tényleg csak a semmit láttam:
a házak közül épp kirobogott
a villamos, a hídra ráfutott,
s a megszokott szép tágasság helyett
köd várt a láthatatlan víz felett –
döbbenten álltam.
Köd mindenütt: a szorongás maga
ez a szűk, hideg, fehér éjszaka;
éreztem, hogy most ez az életem:
hogy gyorsan megy, de nem én vezetem,
hogy megtörténik, de mégsem velem,
hogy ott a látvány, s mégsem láthatom,
hogy sínen megyek, biztos járaton,
de hídon: földön, vízen, levegőben,
és felhőben is, mint a repülőben,
s a valóságnak nincs egyéb jele,
mint kezemben a korlát hidege.
Két hosszú perc, míg újra volt mit látni.
És most úgy érzem, megtörténhet bármi.
2
Hogy folyt a könnyem! Nem tudtam, mi van,
csak feküdtem alattad boldogan.
Egy másik város, egy régi lakás.
És ezután már soha semmi más.
Elvesztettem, de megtaláltalak.
Csak azt vesztettem el, mi megmarad.
Nem az ég nyílt meg, hanem az ölem.
Jöttél az úton, indultál velem.
3
Levágott hajad sepregetem össze.
Tizenhat éve együtt. Hány helyen.
Terek, lakások. Nézegetem: őszül.
Jaj, életem.
Szemétlapátra. Hogy lehet kidobni?
Inkább szálanként összegyűjteném.
Jó, tudom: soha semmit sem dobok ki.
De hát: enyém!
Fenyőtűk közte. Nyáron napraforgó
pöndör szirmai. Hogy hull minden el.
Forog a föld is velünk, körbe-körbe.
Nem érdekel.
4
Nem érdekel csak a nyakad, a vállad.
Ahogy megyünk egy téli hídon át,
összefogódzva. Ahogy hazavárlak.
Csak vándor hordja hátán otthonát.
Nem érdekel, hogy hol leszünk, csak együtt.
A csupasz padlón, széken, asztalon.
Én nem akarok igazán, csak egyet,
de azt nagyon.
5
Képzeld, mi történt. Érzem, hogy öregszem.
Házunk a várunk, így gondolkozom.
Pedig nem kősziklára építettünk,
hanem utazunk, egymás melegében,
a ködös hídon, egy villamoson.
És azt érzem, hogy megtörténhet bármi,
mint akkor, ott, az első éjjelen.
Pedig csak sín visz. Köd van. Ki kell várni.
Ahova te mész, oda jöjj velem.
2010. augusztus 27.
2010. augusztus 18.
színésznők
következzék most egy lista, amin szerepel a 10 legszebb színésznő. szerintem. nyugodtan mondjátok ám meg kedves emberek a véleményetek!
ja és kössz az ötletért Adrinak :)
(és a sorrend esetleges)
Audrey Hepburn
Audrey Tautou
Ellen Pompeo
Emma Thompson
Kirsten Dunst
Lauren Graham
Michaela Conlin
Nicole Kidman
Penélope Cruz
Sophie Marceau
2010. július 29.
ó
csak az a nagyonszar hogy az esetleges reménytelen szerelem vagy vágyódás a lányoknál rosszabb mint a fiúknál. mi nem könyöröghetjük vissza magunkat hozzájuk, csak ők hozzánk.
2010. július 26.
na mi van mi?
akkor kéne éreznem hogy öregszem amikor egyre több ismerősöm házasodik és hal meg? mert akkor érzem.
újra kéne ide írni, sokat :)
2010. július 19.
2010. július 5.
2010. június 28.
2010. június 27.
Szabó Marcell: Megint, hogy mással kezdjem
1.
Máshonnan már ismerem ezt,
állsz a sercegő olaj előtt
és véletlen eldúdolod.
Kinézek a térre, most nehogy
valamit bevallj. Fiatal biciklisták
sárga esőkabátban, akár egy órája,
fáradtan tekernek.
Elképzelem, hogy ez a kép,
leszegett fejek és görnyedő hátak
világító sárgája, több akar lenni
hideg szorgalomnál.
Hogy ez a kép egész egyszerűen
elmarasztalhat, azzal, hogy van,
mint egy harangszó egyenetlen lökései,
amiért aggódni kell.
Hogy szemközt ülsz le és lassan
mesélni kezded a felszolgált,
tál krumpliban, mi tesz tanúságot
miről.
És hogy üggyel-bajjal, de végül
mással is egyetértek.
2.
Még folytatódik, de te többé
már nem kerülsz elő.
Kinézek a térre, olyan az este,
hogy felállok és felöltözöm.
Bizonytalan sugarú nap,
ezt mintha mondanám
a játszótéren állva.
De a közepén szépen
begyakorolt minden.
És a kör alakú fasor,
külön nincsenek is fái,
vagy gesztenyék, ha azok.
Innen már kevés van hátra.
Az is csak kerülgetés.
Mint egy cementpad, eszembe
jut, hogyan lehetne vége.
Máshonnan már ismerem ezt,
állsz a sercegő olaj előtt
és véletlen eldúdolod.
Kinézek a térre, most nehogy
valamit bevallj. Fiatal biciklisták
sárga esőkabátban, akár egy órája,
fáradtan tekernek.
Elképzelem, hogy ez a kép,
leszegett fejek és görnyedő hátak
világító sárgája, több akar lenni
hideg szorgalomnál.
Hogy ez a kép egész egyszerűen
elmarasztalhat, azzal, hogy van,
mint egy harangszó egyenetlen lökései,
amiért aggódni kell.
Hogy szemközt ülsz le és lassan
mesélni kezded a felszolgált,
tál krumpliban, mi tesz tanúságot
miről.
És hogy üggyel-bajjal, de végül
mással is egyetértek.
2.
Még folytatódik, de te többé
már nem kerülsz elő.
Kinézek a térre, olyan az este,
hogy felállok és felöltözöm.
Bizonytalan sugarú nap,
ezt mintha mondanám
a játszótéren állva.
De a közepén szépen
begyakorolt minden.
És a kör alakú fasor,
külön nincsenek is fái,
vagy gesztenyék, ha azok.
Innen már kevés van hátra.
Az is csak kerülgetés.
Mint egy cementpad, eszembe
jut, hogyan lehetne vége.
2010. június 15.
nyári vágyaim
szeretnék egy mező közepén csókolózni Nagy Lászlóval, és szeretném ha utána beszélne nekem a bolgár népköltészetről. csak hallgatnám, és nem győznék betellni a szépséggel és a pillanat tökéletességével.
2010. június 12.
koranyár
jaj de utálom amikor... !!
mondja azt valaki, hogy a szúnyogok jók valamire, mert akkor legalább nem leszek annyira mérges rájuk.
2010. június 8.
hűha!
volt egy rövid idő, amíg megzavarodtam.
bízva abban hogy mostanra kitisztult az ég, meg az agyam (is), újrakezdem :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)