sallala

Szabó Marcell: Megint, hogy mással kezdjem

1.

Máshonnan már ismerem ezt,
állsz a sercegő olaj előtt
és véletlen eldúdolod.

Kinézek a térre, most nehogy
valamit bevallj. Fiatal biciklisták
sárga esőkabátban, akár egy órája,
fáradtan tekernek.

Elképzelem, hogy ez a kép,
leszegett fejek és görnyedő hátak
világító sárgája, több akar lenni
hideg szorgalomnál.

Hogy ez a kép egész egyszerűen
elmarasztalhat, azzal, hogy van,
mint egy harangszó egyenetlen lökései,
amiért aggódni kell.

Hogy szemközt ülsz le és lassan
mesélni kezded a felszolgált,
tál krumpliban, mi tesz tanúságot
miről.

És hogy üggyel-bajjal, de végül
mással is egyetértek.

2.

Még folytatódik, de te többé
már nem kerülsz elő.
Kinézek a térre, olyan az este,
hogy felállok és felöltözöm.

Bizonytalan sugarú nap,
ezt mintha mondanám
a játszótéren állva.
De a közepén szépen
begyakorolt minden.
És a kör alakú fasor,
külön nincsenek is fái,
vagy gesztenyék, ha azok.

Innen már kevés van hátra.
Az is csak kerülgetés.
Mint egy cementpad, eszembe
jut, hogyan lehetne vége.

http://telep.freeblog.hu/

nyári vágyaim

szeretnék egy mező közepén csókolózni Nagy Lászlóval, és szeretném ha utána beszélne nekem a bolgár népköltészetről. csak hallgatnám, és nem győznék betellni a szépséggel és a pillanat tökéletességével.

koranyár

jaj de utálom amikor... !!

mondja azt valaki, hogy a szúnyogok jók valamire, mert akkor legalább nem leszek annyira mérges rájuk.

hűha!

volt egy rövid idő, amíg megzavarodtam.

bízva abban hogy mostanra kitisztult az ég, meg az agyam (is), újrakezdem :)