pink floyd hallgatása közben

a bakelit sercegése a fülemben.

a fal. (P.F.)

a szüleim fiatalságának az ideje.

üvöltés.

a bőrömön napsütés, cirógat.

ébredés :)

köszönöm nektek

csak nektek, mindig csak nektek, amiért vagytok, amiért hatással vagytok rám, amiért ragyog a levegő körülöttetek, amiért elfogadtok, és amiért a kezemet is megfogjátok

10 dolog, ami borzasztóan boldoggá tesz engem:

1. békés hóesést nézni, ahogy a lámpafényben csillog, közben hallgatni a kályhában ropogó fát

2. ölelés

3. a szép, színes és érett gyümölcsök és zöldségek, és főleg akkor ha a kezemben vannak, és megehetem őket

4. karácsonykor reggel felkelni, és boldognak lenni

5. egy nagyon fárasztó nap után befeküdni a jó meleg ágyba

6. hajmosás (ez engem tényleg feldob)

7. kisbabát vagy kisállatot látni

8. versolvasás

9. tánc tánc tánc

10. borzasztóan boldoggá tesz engem ha csupa olyan emberrel vagyok, akiket mérhetetlenül szeretek!

az élet ilyen

mivel ez ma a véremben van, tessék. ezeket írtátok rólam.

lazaság

életet viszel magaddal minden társaságba

a te eredetiséged erősen kiemelkedő, bohémséged jó

biztos pont vagy az életemben

szenvedélyesen tudsz örülni ici-pici dolgoknak

te vagy a tündér

vidám, nyitott, rugalmas

nagyon értékes ember vagy

könnyen állsz hozzá az élethez, ez nekem is erőt ad

te mindig mutatsz valami újat

köszönöm az irodalmat, a világot

egyéniség vagy

nyitott, közvetlen

kiváló ember

nagy a hivatásod

... és még mezítláb is tudsz járni a forró betonon

az ember sosem lehet elég hálás...

tündérség

igen igen, újra!

közeledik a tavasz :)

és én boldog vagyok.

cukiság :)

jéé

azt még nem is írtam hogy van kutyánk! :)

húsz év alatt

bizony, húsz év alatt ilyenek is történtek velem:

megtanultam beszélni, járni, ülni, magamtól enni meg pisilni, és egyedül elaludni.

megtanultam írni, olvasni, szépen rajzolni, számolni, néptáncolni.

jártam rajz szakkörre, néptáncra, zongora órára.

farsangon beöltöztem hermionénak, alkoholistának, többre nem emlékszem.

kijártam az általános iskolát, és utána a gimnáziumot is.

most otthon élek, és munkanélküli felnőtt vagyok.

húsz év alatt éreztem olyan boldogságot, hogy sírtam tőle, olyan szomorúságot, amelyet annyira elviselhetetlennek éreztem, hogy sírtam tőle, éreztem dühöt, örömöt, csalódottságot.

voltak meghatározó istenélményeim, volt, hogy nagyon boldog embernek mondtam magam.

voltam szerelmes is, legalább egyszer biztosan, aztán csalódott is nagyon.

húsz év alatt akartam orvos lenni, állatorvos, táncos, énekes, híres ember, történész, régész, apáca, hajléktalan, most nem tudom.

húsz év alatt kiolvastam sok könyvet, elolvastam sok verset és novellát, rajzoltam pár egészen szépet, énekeltem sokat, zenéltem néha.

húsz év alatt jártam lengyelországban, szlovákiában, erdélyben, horvátországban és olaszországban, szerbiában, a legtöbb helyen többször is.

húsz év alatt csodálatos embereket ismertem meg, remek barátaim lettek.

húsz év alatt még sokmindent csináltam. kirándultam, szánkóztam, templomba jártam, nyáron strandra mentem, volt hogy játszottam kutyával, utaztam, lelkesedtem, ittam, cigiztem, imádkoztam, ajándékot csináltam, blogot kezdtem, csókolóztam, láttam férfit meztelenül egészen közelről, aludtam is vele egy ágyban, aludtam barátnővel is egy ágyban, lelkesedtem, lelkesedtem, lelkesedtem...

a legfontosabb mégis az, hogy a legőszintébben köszönöm az életemet!

utaztam - néhol ugyan feltételes mód, de ez ne tévesszen meg

megint varázslatos, az egész egy kis tündérvilág, ha megkérdeznétek, akkor csak mosolyognék, mert már értem. és miattuk igen, de nagyon erősen igen. és csak értük. és ha egyszer megint újra ott, akkor a nyakukba, és suttogva, és tea közben, szeretettel, mert élni csak velük lehet, általuk. a szívem van tele, szinte csordul, de még tartom, mert tartanom kell, amíg meg nem látom őket, és akkor lesz örömünnep, mert akkor ott igazán végre.
és nem lesz pedig, meg viszont, meg de, hanem csak egyszerűen a boldogság csodálatos valóságában. akkor lesz ott a létezés igazán, és annak értelme is lesz.

(ahogy most is van, miattuk - mondom.)

--- és talán még a könnyem is kicsordulna, mert annyira érezném

hétvége

ülök itt én a boldogságtól túlcsordult szívemmel, sóhajtok, és nyugalom van

kanizsamegint

voltam hétvégén kanizsa felé, megint boldog vagyok
és szintén értetek élek,
de nagyon és tényleg!

:-)

Rhapsody in Blue

Régóta ismertem persze, de ezzel a kis videóval szerettem meg, amit még 7-8 éve vettünk Egerben egy kirándulás alkalmával, aztán minden nap megnéztünk.
Különösen Veronkának ajánlom.
Mert én is még csak keresem...
(És tessék jól megnézni, még Gershwin is benne van :-))

család

Apa hobbiból elmegy biciklizni.
Anya hobbiból süteményt süt.
Kristóf hobbiból a gépen írtja az ellent.
Flóra hobbiból leül és megnéz pár filmet.
Kata hobbiból műanyag állatokkal játszik.

én hobbiból az Irodalom elméletét olvasom.

Az emberek furcsák.

igen, pontosan így érzem magam

:-)

most (hogy egy kicsit mindenki örüljön) pozitív bejegyzés érkezik:

Voltam Kanizsán. Ez mindig jó.
Megérkeztem, fáradt vagyok nagyon, de BOLDOG is. Köszönöm hogy mindig feltölt energiával! :-)

Köszönöm, hogy érezhetem azt, hogy minden végtelenül jól van úgy, ahogy van.

október

nézzétek, jé, megjött az október is. nem csinálok semmit általában, ezért szörnyen hosszúnak tűnt ez a szeptember.
más.

ma van a zene világnapja, ezért tegnap volt egy nagyon nagy koncert. keszthelyi zeneiskola produkciók. az elején még angol órám volt, így csak később tudtam csatlakozni, de két órát azért én is végignéztem. (az egész rendezvény 3 órás volt, a végén már nevetett a közönség, amikor a kedves konferáló néni elmondta hogy na még van ám egy szám, de ez már tényleg az utolsó.) én nem nevettem.
na de utána volt fogadás. ingyen pezsgő, meg ingyen süti, meg ami a legjobb: ingyen bor. szóval végül is jókedvűen maradtam ott.
akkor döbbentem rá hogy mennyire szörnyű ember vagyok... ingyen piáért már mosolygok is. sebaj, a tömegben biztos nagyon jól állt a kezemben. (csak én voltam farmerben)

és ami még jó volt: közben felálltam, átvittem Katát a patikába anyához, hogy vigye haza. ott ettem gyrost, meg ittam kólát. utána egyedül mentem vissza a színházba. és sötét volt már, égtek a lámpák, és nem volt senki az utcán. annyira jó volt! nagyon lassan mentem, és azt hiszem még dúdoltam is valamit közben. elképzeltem hogy most minden igazán jó és mindent igazán szabad.

ma meg leestem a földre a tegnap esti város és bor után. kezdeni kell a nyelvtant, meg még van pár dolog, amit jó lenne alaposan áttanulmányozni.
ez már csak ilyen.

hihiii

Tudjátok mi a legjobb?
Könyvet rendelni interneten. A minap rendeltem.
És ma hozták ki.
És olyan boldog vagyok! Lehet lapozgatni, meg szagolgatni, meg nézegetni, meg olvasgatni...
A mennyországot úgy képzelem el, hogy tele van könyvvel.

örömködés

Kéne írnom a hétvégéről, mert biztosan mindenki feszülten várja.
Szóval csütörtökön kezdődött azzal, hogy nem tudtam reggel nagyon beszélni. Fájt a torkom, ez gonosz dolog. Főleg hogy tudtam: szombaton majd nekem énekelnem kell. Rendesen izgultam is, és kíméltem.
Éjjel meg nem tudtam aludni... Ezért hajnalig sms-eztem egy kedves barátommal, jólesett, de ezek után sem ment nagyon az alvás, így fáradt maradtam.
Pénteken az volt a legjobb, hogy egész délután Pirivel voltam, ami már megint nagyon hiányzott. (tessék kérem, el lettünk választva egymástól. Ő Kanizsán van, én meg itthon). Aztán este meg 9-ig ültünk a színházban, és nem csináltunk semmit. Juj de rossz volt...
Örülök, mert sokan aludtak nálunk, és jó volt velük lenni.
Szombat délelőtt volt szörnyű próba, nagy kiakadás, bőgés, alváshiány. Aztán ebéd, meg angolóra. Akkor már izgultam rendesen. De tudtam hogy jön a szereplés, jónak kell lenni, és jönnek a barátaim is még, miattuk is kell csinálni.

(Az előadás szuperségéről nem lehet írni)

Aztán ami már az. Azt nem lehet kifejezni amit éreztem akkor, amikor megláttam őt, őt és őt. Az az ölelés, és az az ölelés, és az az ölelés volt minden, de minden ami bennem volt, amit éreztem, amit gondoltam. Azok a könnyek, amik nem a szememből, de a lelkemből folytak, csorogtak rendesen. Ott voltak a legfontosabb emberek, és én semmi mást nem akartam, csak élvezni a "vanást", az egésznek a ragyogó teljességét.
Tényleg örültem nagyon.

És mérhetetlenül fáradt voltam... De nagyon boldog.
Boldog, mert tudtam élvezni az angol órát, habár nagyon ellenkeztem vele.
Boldog, mert pénteken sikerült magamtól minden ruhát elpakolni és kiteregetni.
Boldog, mert vehettem két könyvet az antikváriumban.
Boldog, mert nálunk aludt Kinga, Réka, Petra, Veronika, Zsófi.
Boldog, mert nem szóltak rám, amikor nem mentem fel a színpadra próbálni, hanem hátul ültem, és sírtam a fáradtságtól.
Boldog, mert finom volt az ebéd, különlegesen.

De ez megint mind semmi...
Boldog voltam, mert szeretek.
Boldog, mert ott voltak a barátaim, a családom, és ennél nincsen fontosabb.
Boldog, mert utánozhatatlan érzés a színpad közepén állni és énekelni.
Boldog, mert jó utána tapsot kapni.
Boldog, mert után annyi ölelésben volt részem, ami elég lesz arra az időre amíg nem kapok majd.
Boldog, mert kaptam ajándékot azzal hogy ott voltak Ők.

Boldog, mert most igazán és teljes erővel érzem hogy SZERETNEK engem és én is teljesen SZERETEM őket.

(Ez a bejegyzés annyi minden...)

ébredés után

Elmondom mit álmodtam :-)

Azt, hogy gyermeket vártam. És külföldön szültem meg, és ebből volt is valami para, mert Afrikában voltunk, és nem mindegyik néger orvos volt kedves, de voltak jók. Szóval apci vitt be, én meg szültem. Nem volt király, illetve csak annyira emlékszem hogy nagyon féltem. (Ja, olyan idős voltam, mint most).

És mikor megszületett a bébi, annyira örültem!!! Kislány lett, és iszonyú aranyos volt... Jaj nagyon. Nekem ő kell!

Olyan jó érzés volt ám... Hogy valaki teljesen hozzám tartozik, és őt szerethetem a legjobban a világon. Igaziból egy kislányt akarok.

mennyire de szépek vagyunk!

és főleg mennyire barátságosak