csak az a nagyonszar hogy az esetleges reménytelen szerelem vagy vágyódás a lányoknál rosszabb mint a fiúknál. mi nem könyöröghetjük vissza magunkat hozzájuk, csak ők hozzánk.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szerelem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szerelem. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. július 29.
2010. június 15.
nyári vágyaim
szeretnék egy mező közepén csókolózni Nagy Lászlóval, és szeretném ha utána beszélne nekem a bolgár népköltészetről. csak hallgatnám, és nem győznék betellni a szépséggel és a pillanat tökéletességével.
2010. április 19.
Kassák Lajos: Veled vagyok
Előtted megyek,
te én előttem.
A koranap aranylánca
csilingel kezemen.
Hová mégy – kérdezem,
feleled – nem tudom.
Siettetném lépteim
de te jobban sietsz.
Előtted én
te én előttem.
Egy kapu előtt
mégis megállunk.
Megcsókollak,
te nekem adsz csókot,
aztán elindulsz szótlanul
és magaddal viszed életem.
2010. március 11.
2010. március 6.
tl
kinyitottam egy könyvet a könyvesboltban, a címe ez volt: az igaz szerelem.
(idézetes könyv, ügye)
az első sor, amit elolvastam: "és neked ebben nem lesz részed"
hurrá!
2010. január 29.
2010. január 12.
szerelmes szavak
tegnap este beleszerelmesedtem a kötőszavakba, nevezzük ezentúl őket kötőszavaknak.
úgyis mint: minthogy, azonban, habár, annak ellenére, és, sem, hanem, sőt, de, viszont, azonban, ellenben, vagy, így, tehát, ezért, úgyhogy, mert, mivel, ugyanis, hiszen.olyan kis helyesek!!
2009. november 23.
2009. november 13.
2009. július 6.
Program (a kényszeredett címek egyike)
Holnap megyek könyvtárba. Ez olyannyira remekséges dolog, hogy közölnöm kell, hogy mi is kell.
Nos akkor a lista:
A 21
G 61
H 65
M 59
Tessék csak örülni kérem, mint már említettem volt: REMEKSÉGES lesz!
Nos akkor a lista:
A 21
G 61
H 65
M 59
Tessék csak örülni kérem, mint már említettem volt: REMEKSÉGES lesz!
2009. június 10.
szerelem :-)
Annyira de annyira éééédi, meg cuki meg minden ami nagyon éééédi és cuki, hogy mindjárt megőrülök...
Vele akarok lenni, mert ő a tökéletes!
És okos, meg dr., láttam tegnap a sorozatban :-)
2009. június 7.
filmélmény
A hétvégén megnéztem az összes Gyűrűk urát, és újra szerelmes lettem belé.
Mert ő olyan kis hős, és ő a góré :-)
Mert ő olyan kis hős, és ő a góré :-)
2009. május 29.
2009. május 9.
2009. április 26.
Most leszek csak igazán nagy és erős meg bátor is persze. Mert végre megmondom magamnak hogy nem lehet ezt így, és hogy el kell hogy felejtsem. Én nem tudtam szeretni, hát hagyjam is ott könnyű szívvel. Nem létezik már.
Gondoljatok néha rám...
"Tudtuk mi az első perctől fogva, halálra van ítélve a mi szerelmünk..." /Vágó Márta József Attilának/
És csak egy kérdés motoszkál a fejemben... Mért nem ikertestvérem levél?
Most szomorú.
Viszont ami jó: már csak négy nap van az iskolából és elballagok! :)
Gondoljatok néha rám...
"Tudtuk mi az első perctől fogva, halálra van ítélve a mi szerelmünk..." /Vágó Márta József Attilának/
És csak egy kérdés motoszkál a fejemben... Mért nem ikertestvérem levél?
Most szomorú.
Viszont ami jó: már csak négy nap van az iskolából és elballagok! :)
2008. július 15.
2008. május 16.
2008. május 2.
levélke
Vágó Márta József Attilának
14.,Manson Place, S. W. 7. 11. Dec. 1928
Attila, oly gyűlölködő hangú a leveled, hogy szinte nem érzem, hogy Néked írok, ha felelek rá. (...) Én csak azt nem értem, hogyan vádolhatsz azzal, hogy én nem Teveled törődtem, hanem magammal és nem érzem a felelősséget érted, mikor eleitől fogva azalatt roskadok. Első perctől kezdve az volt az érzésem veled szemben, hogy szívemhez kell szorítsalak, dédelgesselek és vigasztaljalak, és egy más jobb világot adjak Neked ahelyett, amelyik rosszul bánt veled, és ha nem volna itt ez a világ, ez a reális világ, hanem valahol egy metaphisikai síkon élnénk, magamban adhattam is volna Neked egy önzetlen és szép és csak szeretetből és boldogságban dúskáló fehér habokból álló világot, de én is csak egy része vagyok ennek a reális világnak, hatalomtalan, gyönge és ingatag kis része. (...) Tudtuk mi első perctől fogva, halálra van ítélve a mi szerelmünk, hogy gyöngék vagyunk az egész világgal szemben, ami nem ezt akarja. Emlékezz, magad mondtad, nem tudod magad férjnek elképzelni és hogy ijesztettél legbízóbb perceimben, hogy ha a feleséged leszek, akkor már Te leszel fontosabb nekem, mint én Neked, mert ez már így van az életben, szemem elé tartottad az élet keserű fukar kegyetlenségét, hogy nem szabad megnyugodni, örülni és felolvadni, külön köll maradni és harcolni, küzdeni örökre, nem jön el a beteljesülés, a kiegyenlítődés órája, a mérleg mindig ide-oda billen. Keserű és édes forrásból születtünk, soha meg nem nyugodhatunk. Ebben az utolsó leveledben is kicsúszik öntudatlanul tolladból "...irántad való szerelmem idejét..." "idejét", határolt minden, és én nem vagyok elég erős, nem tudok senkinek fölébe helyezkedni, minden vélemény, minden indoklás elég ahhoz, hogy gondolkozásra, kételkedésre, újra és újra való öntépésre indítson, és oly messze, oly absztrakt vagy, és ez a leveled oly gyűlölködő, lehet nagyot hibáztam, és most elér méltó büntetésem, itt maradok egyedül és szegényen, kincset találtam, de nem tudtam eladni érte mindenemet, hogy hasonlóvá váljon a mennyeknek országához, gyönge vagyok, és te már nem szeretsz engem, már nem lehet ezen segíteni, gyűlölj Attilkám, ha ez könnyít rajtad, de hidd el, hogy nagyon-nagyon, végtelenül szerettelek, és nem tudom, hogyan jutottak ide a dolgok. Bocsáss meg nekem, ha tudsz. Én nem tudom, mért kellett hogy bántsalak, én szeretni akartalak. Bocsáss meg, hidd el, alázatos vagyok.
14.,Manson Place, S. W. 7. 11. Dec. 1928
Attila, oly gyűlölködő hangú a leveled, hogy szinte nem érzem, hogy Néked írok, ha felelek rá. (...) Én csak azt nem értem, hogyan vádolhatsz azzal, hogy én nem Teveled törődtem, hanem magammal és nem érzem a felelősséget érted, mikor eleitől fogva azalatt roskadok. Első perctől kezdve az volt az érzésem veled szemben, hogy szívemhez kell szorítsalak, dédelgesselek és vigasztaljalak, és egy más jobb világot adjak Neked ahelyett, amelyik rosszul bánt veled, és ha nem volna itt ez a világ, ez a reális világ, hanem valahol egy metaphisikai síkon élnénk, magamban adhattam is volna Neked egy önzetlen és szép és csak szeretetből és boldogságban dúskáló fehér habokból álló világot, de én is csak egy része vagyok ennek a reális világnak, hatalomtalan, gyönge és ingatag kis része. (...) Tudtuk mi első perctől fogva, halálra van ítélve a mi szerelmünk, hogy gyöngék vagyunk az egész világgal szemben, ami nem ezt akarja. Emlékezz, magad mondtad, nem tudod magad férjnek elképzelni és hogy ijesztettél legbízóbb perceimben, hogy ha a feleséged leszek, akkor már Te leszel fontosabb nekem, mint én Neked, mert ez már így van az életben, szemem elé tartottad az élet keserű fukar kegyetlenségét, hogy nem szabad megnyugodni, örülni és felolvadni, külön köll maradni és harcolni, küzdeni örökre, nem jön el a beteljesülés, a kiegyenlítődés órája, a mérleg mindig ide-oda billen. Keserű és édes forrásból születtünk, soha meg nem nyugodhatunk. Ebben az utolsó leveledben is kicsúszik öntudatlanul tolladból "...irántad való szerelmem idejét..." "idejét", határolt minden, és én nem vagyok elég erős, nem tudok senkinek fölébe helyezkedni, minden vélemény, minden indoklás elég ahhoz, hogy gondolkozásra, kételkedésre, újra és újra való öntépésre indítson, és oly messze, oly absztrakt vagy, és ez a leveled oly gyűlölködő, lehet nagyot hibáztam, és most elér méltó büntetésem, itt maradok egyedül és szegényen, kincset találtam, de nem tudtam eladni érte mindenemet, hogy hasonlóvá váljon a mennyeknek országához, gyönge vagyok, és te már nem szeretsz engem, már nem lehet ezen segíteni, gyűlölj Attilkám, ha ez könnyít rajtad, de hidd el, hogy nagyon-nagyon, végtelenül szerettelek, és nem tudom, hogyan jutottak ide a dolgok. Bocsáss meg nekem, ha tudsz. Én nem tudom, mért kellett hogy bántsalak, én szeretni akartalak. Bocsáss meg, hidd el, alázatos vagyok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)