.

Hiszek a benned lévő jóban!

örömködés

Kéne írnom a hétvégéről, mert biztosan mindenki feszülten várja.
Szóval csütörtökön kezdődött azzal, hogy nem tudtam reggel nagyon beszélni. Fájt a torkom, ez gonosz dolog. Főleg hogy tudtam: szombaton majd nekem énekelnem kell. Rendesen izgultam is, és kíméltem.
Éjjel meg nem tudtam aludni... Ezért hajnalig sms-eztem egy kedves barátommal, jólesett, de ezek után sem ment nagyon az alvás, így fáradt maradtam.
Pénteken az volt a legjobb, hogy egész délután Pirivel voltam, ami már megint nagyon hiányzott. (tessék kérem, el lettünk választva egymástól. Ő Kanizsán van, én meg itthon). Aztán este meg 9-ig ültünk a színházban, és nem csináltunk semmit. Juj de rossz volt...
Örülök, mert sokan aludtak nálunk, és jó volt velük lenni.
Szombat délelőtt volt szörnyű próba, nagy kiakadás, bőgés, alváshiány. Aztán ebéd, meg angolóra. Akkor már izgultam rendesen. De tudtam hogy jön a szereplés, jónak kell lenni, és jönnek a barátaim is még, miattuk is kell csinálni.

(Az előadás szuperségéről nem lehet írni)

Aztán ami már az. Azt nem lehet kifejezni amit éreztem akkor, amikor megláttam őt, őt és őt. Az az ölelés, és az az ölelés, és az az ölelés volt minden, de minden ami bennem volt, amit éreztem, amit gondoltam. Azok a könnyek, amik nem a szememből, de a lelkemből folytak, csorogtak rendesen. Ott voltak a legfontosabb emberek, és én semmi mást nem akartam, csak élvezni a "vanást", az egésznek a ragyogó teljességét.
Tényleg örültem nagyon.

És mérhetetlenül fáradt voltam... De nagyon boldog.
Boldog, mert tudtam élvezni az angol órát, habár nagyon ellenkeztem vele.
Boldog, mert pénteken sikerült magamtól minden ruhát elpakolni és kiteregetni.
Boldog, mert vehettem két könyvet az antikváriumban.
Boldog, mert nálunk aludt Kinga, Réka, Petra, Veronika, Zsófi.
Boldog, mert nem szóltak rám, amikor nem mentem fel a színpadra próbálni, hanem hátul ültem, és sírtam a fáradtságtól.
Boldog, mert finom volt az ebéd, különlegesen.

De ez megint mind semmi...
Boldog voltam, mert szeretek.
Boldog, mert ott voltak a barátaim, a családom, és ennél nincsen fontosabb.
Boldog, mert utánozhatatlan érzés a színpad közepén állni és énekelni.
Boldog, mert jó utána tapsot kapni.
Boldog, mert után annyi ölelésben volt részem, ami elég lesz arra az időre amíg nem kapok majd.
Boldog, mert kaptam ajándékot azzal hogy ott voltak Ők.

Boldog, mert most igazán és teljes erővel érzem hogy SZERETNEK engem és én is teljesen SZERETEM őket.

(Ez a bejegyzés annyi minden...)

párbeszéd

Még 2007 őszén történt Németországban. Nagyon vicces így utólag hallgatva, gondoltam megosztom ezt is a Közzel :)
Egy videón hallatszódik a párbeszéd, de nem teszem fel az egészet, csak kiemelek pár részt:
(Hogy tisztázzuk, négy ember "beszélget")
- Te hülye vagy.
- És megnyerte ez a szar, érteeed?
- Úristeeeeen!
- Már ötször megnyerte...
- Jaj de rossz neked...!
- Most mi legyeeeeeeen?
- Megnyerte öcsém...
- Úristeeen!
- Csapd már le.
- Jahajaaaaa.
- Pankráció!
- Iíííííííííí
- Na te..
- Ah, au. Jaj, Istenem, a fogamra vigyázzatok.
- Engem már nem érdekelnek a fogaid.
(és a végén nagy nevetések.)
Köszönjük szépen mindannyian!

helyzet

Kifogytam a lelkesedésből a tanulás iránt... Nagyon fura, most semmi kedvem hozzá, és legszívesebben eldobnám az egészet a francba... De mégse lehet, így inkább csak olvasgatok meg nézegetem a könyveket, és örülök hogy nem nyúlok hozzá, mert most jó így.

Vicces dolgok történnek mostanában... Nemsokára egy éves lesz a blog! És éljen a Mária Musical! :):)

kulcsok

Mindjárt vége a márciusnak is, és ez rossz, mert sosem tudok címet adni a bejegyzéseimnek, és így nem túl jó őket olvasni... Akartam venni cipőt, az is elmaradt, mert Óbudaváron voltam.
És végig Petrával beszélgettem, és olyan dolgokról amikről nem fogunk beszélni... :) Hehe. És "hol vannak a fiúk???"
Meg a legnagyonviccesebb az volt, hogy az előkészítő kulcsa nálam maradt... Gáz :) És kicsit paráztam rajta (meg ordibáltam miatta a csöndes meleg Zánkán), de aztán nem lett belőle baj. Szerencsére.
Kaptok virágot. (fáradt vagyok, nem tudok írni)

újabb élmény(féle)

Szóval régen írtam már magamról, illetve nem is magamról, hanem inkább arról, hogy miket is csinálok mostanában. Sajnos elszálltam, mert nagyon büszke voltam magamra, hogy tudok videót is felrakni, meg mindenféle vackot, aztán ki kellett élnem benne magam :) De most újra mesélek :)

Szóval volt idén is sí szünet (hála az égnek!), és én pénteken mentem Veszprémbe Kistehén koncertre :) Utána meg Óbudavárra jányhétvégére :) No és nagy dolgok történtek ekkor! Ugyanis ezen a napon: 2008. 02. 22. megalakult a zenekarunk! Ami persze nem nagyon komoly, sőt még annyira sem, de mégiscsak létezik :) Szóval mostantól hivatalosan is van "Rita és a keresztút zenekar"! Aminek tessék örülni, mert nagyon jó dolog ám. Vannak benne mindenféle kisebbségi öröm lányok, meg effélék, de normális népség. (Talán?) Kistehénen pedig... Kicsit gáz dolgok történtek, de aztán csak beindult. Először nem is nagyon zenéltek, meg valjuk be közönség se nagyon volt :S De aztán pár Expresszós csaj elkezdett elöl nagyon táncolni, és mi is nagyon belemelegedtünk, úgyhogy lényegileg MI csináltuk az egész hangulatot :) A végére már mindenki mozgott minimálisan, úgyhogy jó volt. Kollár meg egy isten!! (L)
Aztán hajnalban (fél7) mentem busszal Nagyvázsonyba, onnan meg gyalogszerrel Óbudavárra. Kicsit féltem először, és nem is hiába. Volt egy szakasz, emelkedő, ahol elég nehezen tuttam menni a nagy pakkal a hátamon. Aztán jött a halálom, amitől rettegtem is, egy kutya... Gáz,vagy nem gáz, de én félek a kutyáktól... Nos nem is kicsit. És futott utánam, én meg csak arra tudtam gondolni hogy ha utolér, végem... És imádkoztam. Éskiértem a faluból, már a műúton mentem, amikor lefékezett egy autó, és beszálltam. Beszélgettem a bácsival, kedves volt. Aztán kitett Óbudaváron, szép napot kívántunk egymásnak, és elment. (ha tudnám a nevét meghívnám az esküvőmre, de a nevekig nem jutottunk el)
Aztán volt a lányhétvége, amitől kicsit féltem, de végülis jó volt. Kirándultunk, meg beszélgettünk, meg ettünk, meg nevettem sokat :) Ami jó. És szépít, meg ilyesmik :)
Óh, vége is lett... :)