2008. augusztus 12.

újra itt (kicsit gyenge lett, ne várj tőle sokat!)

Jaj, nagyon régen írtam már ide, majdnem egy hónapja... Sok mindent csináltam azóta, és szeretnék mindenről egy kis élménybeszámolót írni, de nem tudom mikor lesz rá időm. Most kedd éjszaka van, de pár perc múlva már szerda hajnal lesz... Meglehetősen fáradt vagyok, és még van hátra sok dolog a nyárból.
Voltam példának okáért Veszprémben az Utcazene fesztiválon! Amiért nagyon nagy hálát adok, az az, hogy hamar találtunk alvóhelyet. Így nem kellett a Jazz színpad alatt aludnunk :D Volt sok koncert, sok ember, gyertek ti is jövőre!
A másik fontos, és egyben nagyon jó és izgalmas dolog az, hogy van egy bizonyos Mária musical, ahol én vagyok Erzsébet. A musical, a címből is látszik, Mária életét dolgozza fel. Így tehát van benne egy fontos Erzsébet szerep is, amit ketten éneklünk, illetve váltott szereposztásban. Na és volt Balatoncsicsón egy próbahét, ahol csakcsak énekeltünk, és próbáltunk, és jó volt :) Sokat fejlődtem asszem, legalábbis én ezt tapasztaltam magamon.


Emberek, kedvesek, tessék elnézni, ez nem sikerült, nagyon fáradt vagyok, nem tudok szépen és okosan fogalmazni... Bocsánat!
Ígérem hamarosan újra írok, de most mindenhova mindig rohanok...

2008. július 15.

jó dolog

Jó dolog másra gondolni úgy, hogy az előző már eszedbe sem jut! :) Mégiscsak! :)

2008. július 14.

fejlesztés(iksz)

Na kedvesjó Nénik és Bácsik!
Van alul zene, ami rögtön bejön ha megnyitod a blogot, és olvasás közben lesz bizony aláfestés! Mert ennyire jó vagyok! :) Úgy örülök neki... .:)

újabb zene



Na emberek, ezt hallgassátok! :) Majd jön a videó is :)

2008. július 12.

helyzetjelentés

Ma tekertem apával, megkerültük a Badacsonyt, ettünk csokit, bort ittunk, elfáradtunk. Fáj a lábam nagyon, de gondoltam leírom :)
Na meg már csak annyi, hogy keddtől nem leszek augusztus 3-ig vagy 4-ig. Nem tudom pontosan, de majd még leírom rendesen. Na röviden ennyi.
Szép július közepét!

2008. július 9.

fejlesztés

Tessék népek! Van videósáv, van linklista, van jókedv, van új pöttyös zöld háttér, és nem kell "szavakat" beírni amikor hozzá akartok szólni! :) Hála nekem :)

2008. július 7.

vers - Nektek! (akik idetévednek)

Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul és tanul.
Aki halandó, csak halandót
szerethet halhatatlanul.

/József Attila/

Száz éves a Nyugat! (2. rész)





Ottlik Géza: A Nyugatról

A Nyugat egy nagy lélekszámú országnak is fontos irodalmi és művészeti megmozdulása volna - olyasféle jelentőségű Európa történetében, ha át lehetne tenni más nyelvterületre, mint mondjuk a francia enciklopédistáké - nekünk magyaroknak pedig a reformkor után a legnagyobb erkölcsi és szellemi megújulásunk. Nem "megújulásunk kísérlete", noha látszólag kísérlet maradt, két vesztett világháború látszólag derékba törte. Nem, semmit sem tört derékba semmi: a szellem, amit hirdettek, nemcsak bennünk, idősebb írókban él ma is töretlenül, akik fenntartás nélkül örököseiknek valljuk magunkat - és nem henyeségből beszélek többes szám első személyben -, hanem közvetve minden értékes fiatalban is, akár hallottak életükben a Nyugatról, akár nem. Ady, Babits, Kosztolányi, Karinthy, Osvát, Schöpflin, Tersánszky, Móricz meg a többiek összefogása nem "nyugatos dekadenciát" hirdetett, hanem éppen a szellemi hanyatlással, a pangással és bágyadt középszerűséggel szembe fordulva, az egészség új forradalmát: hevesebb és hitelesebb művészetet, nagyobb szabadsággal s egyben nagyobb szigorúsággal, új felelősséget, új erkölcsi, lelki integritást. Szembefordultak nemcsak a hamissal, olcsóval, önáltató hazugsággal, hanem a jó szándékú másodrendűség minden színárnyalatával. Nem is kellettek az első világháború előtti gazdag, rohanva fejlődő Magyarországnak. Isten csodája, hogy végig meg tudtak állni a talpukon. Ne felejtsük el, hogy Tisza István, a nagy tekintélyű miniszterelnök, akit nem jellemzett az, hogy ostoba lett volna, így nyilatkozott: "Ady és a Nyugat levéltetűk a magyar kultúra pálmafáján!" A levéltetvek túlélték Tisza pálmafáját, az ország gazdasági, katonai, politikai nagyságából jóformán nem maradt ránk más, mint az ő csorbátlan, csorbíthatatlan nagyságuk. Ha valaki nem tudja fölérni ésszel, hogy ezt az örökséget nem lehet elherdálni, hát az ő baja. Ha valaki úgy érzi, jobban jártunk volna, ha inkább egy ipari, politikai nagyhatalom lennénk ma, hát bánkódjon fölötte. De bolond lenne az a magyar író, eltökélt bolond, aki a Nyugat nagyhatalmi rangjánál alább adná.
Személyes emlékeim a Nyugatról? Kevés van, és ez a kevés olyan elválaszthatatlan az életemtől, hogy egy háromkötetes önéletírásba se férne bele. Mindig emlékeztem vagy emlékezni véltem a kora gyerekkoromban egyszer-egyszer kezembe akadt Nyugat-példányok még sötétszürke vagy sárga, kedélytelen címlapjára és a korábbi, másféle betűcsaládból szedett címére, meg a megmagyarázhatatlan áhítatomra, amivel néztem. A magyarázatot korszakokkal később, nekem földtani, embertani korszakokkal később, Karinthy adta meg. A Nyugat íróival az Így írtok ti-ből ismerkedtem meg, méghozzá eredeti műveik helyett, azt kell mondanom, műveik elvont lényegével, tizenkét-tizenhárom éves koromban, amikor a konkrét mondanivalójukat még meg sem értettem volna. Karinthy könyve nekem nemcsak "kritikai értékű" volt, hanem megnyitotta a világot. Azt tartom, hogy mindenestől nem más - függetlenül attól, hogy utánozhatatlan, a szeméremnek és szemérmetlenségnek, útszéli nevettetésnek és mély gyengédségnek, pongyolaságnak és zenei fegyelemnek, ítélő férfiasságnak és kisfiús tisztaságnak egyszeri, megismételhetetlen vegyülete, melynek kémiája, magfizikája kifürkészhetetlen marad -, mindenestől pedig nem más, mint művészetfilozófiai, ismeretelméleti, létbölcseleti reveláció. Bocsánat az idegen szóért. Karinthy elém tárta, felmutatta, napnál világosabbá tette, hogy micsoda maga a költészet, irodalom, és hogy ez az irodalom az emberi léttel együtt nevetségességében is nagyszabású vállalkozás. Egy tizenhárom éves fiút, aki mondjuk A fekete zongorá-n vagy a Vér és arany-on csak jót röhögött volna, a paródiája úgy megbabonázta, akármekkorát is nevetett rajta, a "pastiche"-on át úgy megbűvölte az eredeti, hogy a gyerekkori felelőtlen áhítatból, gondtalan vonzódásból életre-halálra szóló szerelem támadt. "Nehéz szerelem"! - ahogy Vas István nevezi.

2008. június 29.

levél

Kedves Réka, és kedves Veronika! (((akik nagyon lelkesen olvassák a blogomat. legalábbis remélem)))
Nektek írok, mert a többi ember érdektelen. Illetve pontosítok: érdekesek nagyon, de mivel nem mutatnak nagy érdeklődést a blogom iránt, ezért ebben a témában teljesen érdektelenek.
Szóval csak szeretlek titeket! :)

2008. június 24.

változás

nemtudom, talán mégis? lehet hogy nem is olyan rossz ez az egész mint ahogy gondoltam :) ki tudja... álmodozok :)

2008. június 21.

ez van most

sajnos nem gyönyörködtet semmi sem... pláne nem a változás.

2008. június 18.

most valami komplex összhazngzatot szeretnék írni.
csak mert ahhoz van kedvem.
kéne valami nagyon jó dolgot csinálni a nyáron.
valami olyat, amiről csak 2008 jut az eszembe.
az milyen mulatságos lenne.
van egy vers. elég jó.
így hangzik:
"Teljes súlyával
talpamra nehezedik a föld
és hátamnak dől a fal
a hamutartó elnyomott
cigarettámhoz dörgölőzik"
ez jó.

2008. június 16.

helyzethelentés

Jaj, hát olyan régen írtam ide, hogy ihajj... Pláne értelmes dolgot :) Szóval elkezdődött a nyári szünet, és én szerencsésen rögtön lebetegedtem :S Elég rossz ám... Fáj a fejem meg a torom meg az arcom meg a fülem :(:( Kicsit bénultnak érzem magam.
Aztán ami viszont jó, hogy már csak egyszer kell visszamennem kanizsára, és utána én is le leszek érettségizve. Meg ami még jó: nem is vártam, de ötös lettem irodalomból! Hát ez olyan szuper, hogy még! :) Mert eddig mindig küzdöttem és csak négyes lettem, és most, most végre elértem!! :)
Matekból majdnem négyes lettem, de lecsúsztam róla :( Hüp-hüp. Ez azért zavar.
Elég szánalmas lehet ezt olvasni azoknak, akik már nem járnak gimnáziumba, de nézzék el nekem... Engem még ezek foglalkoztatnak :)
Viszont egyre jobban fáj a fejem meg a fülem, úgyhogy el kéne mennem pihenni... Pá

2008. június 8.

Boldogság, gyere haza....

(ötvenedikbejegyzés)