Máshonnan már ismerem ezt,
állsz a sercegő olaj előtt
és véletlen eldúdolod.
Kinézek a térre, most nehogy
valamit bevallj. Fiatal biciklisták
sárga esőkabátban, akár egy órája,
fáradtan tekernek.
Elképzelem, hogy ez a kép,
leszegett fejek és görnyedő hátak
világító sárgája, több akar lenni
hideg szorgalomnál.
Hogy ez a kép egész egyszerűen
elmarasztalhat, azzal, hogy van,
mint egy harangszó egyenetlen lökései,
amiért aggódni kell.
Hogy szemközt ülsz le és lassan
mesélni kezded a felszolgált,
tál krumpliban, mi tesz tanúságot
miről.
És hogy üggyel-bajjal, de végül
mással is egyetértek.
2.
Még folytatódik, de te többé
már nem kerülsz elő.
Kinézek a térre, olyan az este,
hogy felállok és felöltözöm.
Bizonytalan sugarú nap,
ezt mintha mondanám
a játszótéren állva.
De a közepén szépen
begyakorolt minden.
És a kör alakú fasor,
külön nincsenek is fái,
vagy gesztenyék, ha azok.
Innen már kevés van hátra.
Az is csak kerülgetés.
Mint egy cementpad, eszembe
jut, hogyan lehetne vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése