élmény :)

Na már épp itt volt az ideje hogy írjak. :)
Most mindenki örül, széles vigyor az arcokon, és nagyon nyitott szívvel és lélekkel meghallgatja a mindenki hogy mit is mesél rita :)
Na...
A hetem nem volt semmilyen, tehát nem írok róla. Illetve egy jó dolog mégiscsak volt, irodalomból végre megírhattam a témazárót amit már régóta vártam :) Meg jött hozzánk előadást tartani Maróth Miklós professzor úr. Róla bővebben: http://www.mta.hu/index.php?id=421&TID=485
Nagyon jó előadás volt az iszlám vallásról. Utána meg beszélt még egy kicsit az egyetemről... Hát hogy is mondjam. Sikerült kicsit elkeserítenie... De végül is amit mondott az annyi volt hogy örüljünk ha van valami, ami nagyon érdekel minket, mert akkor már el tudunk indulni. És nekem megvan hogy mit szeretek szenvedélyesen, és így nekem már elvileg nagyon jó. Persze, csak szeretnék egyetemre járni... Na majd meglássuk :)
Ezenkívül... Pénteken mentem Veszprémbe, mert vooolt Kispál koncert!! Ilyen 20 éves születésnapi bigyula.. Na, ketten mentünk. Egy iszonyú jófej csajjal mentem, és nála aludtam, és tökjó mert tökjófej :) (a sok "tökjó" kifejezés következetesen került bele:)) Szóval az Expresszóban volt a koncert, és iszonyú hamar odamentünk hogy legyen helyünk. Persze még nem voltak sokan, de így üldögéltünk másfél órát és dumáltunk, ami elég őszintére sikeredett. Ezalatt nem ittunk, nem csináltunk semmit, csak pofáztunk, én hülye fejeket vágtam, és a hamutartóval játszottam, amit el akartam lopni, de nem jött össze. (elfelejtettem) Szóval úgy volt hogy 10-kor kezdődik, de 10-kor még semmi nem volt, csak emberek :) Aztán játszott egy rövid ideig a Csókolom nevű formáció... Nos, hadd ne mondjak véleményt, nem szeretnék azzal a nővel találkozni... :D De egy jó volt... Illetve kettő. Az egyik, ami nagggyon jó tényleg, hogy közben befigyeltünk egy általunk "kendős csávó"-nak nevezett fiút, és mindig a közelében voltunk :D Teljesen szerelmesek lettünk... :P Aztán megismertük Dórit! Előttünk állt, egyszer csak hátranézett, és mondta hogy ha Kispálra jöttünk, akkor jóarcok vagyunk, és megölelt. Kiderült hogy a pasija otthagyta, hogy magyar szakos, adott cigit, ölelgetett, meg folyamatosan bocsánatot kért, de mondta hogy nem tehet róla hogy ilyen, egyszerűen csak nagyon be van már állva... Ő jófej volt :) Utána mindig köszönt :) Aztán végül is 11-kor elkezdődött az igazi nagy koncert, és állati jó volt! (ha szemléletesen akarnám magam kifejezni azt mondanám, hogy kurva jó volt, de nem mondom :D ) Szóval 3-ig tartott... Basszus, a végére már mindenkit "ismertünk", ami annyit tesz hogy tudtuk hogy vannak a raszták, a drogosok, az idegbeteg hülyelányok. Hárman voltak, össze-vissza löködtük őket. (kicsit szét voltak esve... :)) Szóval megérte...
Most nem tudok mozogni, és nincsen hangom, és fáradt vagyok, meg kék-zöld, de nagyon nagyon... Azt hiszem a konklúzió mindkettőnknek ugyanaz volt:
Ilyen minimum havonta kéne (ha nem kéthetente) mert ez végre kizökkentene! Értitek... :) Amúgy februárban lesz szintén itt Kistehén, arra is megyünk :) De akkor már inni is fogunk :)