önkritika*féle?

érdekes. meglehetősen érdekes.
Tegnap este nem tudtam aludni. Na nem mintha nem lettem volna nagyon fáradt, csak elgondolkoztatott Raszkolnyikov önsajnálata... Meg furcsa módon zavart is. Pedig eddig azthittem nem idegen felőlem. És akkor feláll az ember, és lemegy az utcára. A legszebb ruhájában, hogy lehetőleg valaki észrevegye hogy szép. Vagy förtelmes, de végülis szép. Mondjuk: förtelmesen szép. És beül egy kávéházba. Rendel. Hozzák is. Megiszik egy kávét. Jó az íze. Olyan, hogy rá kell gyújtani. Előveszi a cigarettát, te jó ég, már csak három szál, mire lesz az elég.. Nembaj, érzi hogy ma még történni fog valami, hát nyugodtan szívja el az összeset. És tényleg, a szemközti kocsmába épp akkor téved be pár ismerős arc. Hát feláll, fizet. És átmegy hozzájuk. És ők végre mosolyognak. Nem is érzi magát egyedül. Leül hát hozzájuk. (szóismétlés, piros hullámos vonallal gondolatban aláhúztam!) És elszégyenli magát, te jó ég, már megint itt ülök. Végülis nem bántja...
Mert legalább nem azokkal van, akik csúnyán néznek rá mert "büdös", akiknek azért nem kell, mert nem olyan élete van mint a többieknek. Mert neki nem olyan kell. És még boldog is lesz a barátaitól, pedig annyira nem is akart emberekkel együttlenni. De rájött!
És rájöttem én is! Bizonyosan ragaszkodom valami butasághoz, de azthiszem ez most mégiscsak igazán jó dolog! Az angol helyetti kávék, a nevetések, a komolytalan gondolatok, az hogy mindig ottvagyok, hogy tudok gondolkozni, és sétálni sokat. És aki aztmondja hogy szép vagyok...? Azzal mit csináljak? Sajnálom...
Érdekes hogy 5 éve a kádban ugyanarra az unalmas helyre teszem a fejem! Nem fordulok meg senki és semmi kedvéért. Mert arról a helyről sok jó dolgot látni! :) Bizony.
Kicsit furcsa amikor utálnak miattad embereket, mert azthiszik hogy akit utálnak amiatt lettél olyan amilyen most vagy. Ez zavaró. És felesleges utálat.
Éljenek a pasik és az egyenes csajok!