Szóval régen írtam már magamról, illetve nem is magamról, hanem inkább arról, hogy miket is csinálok mostanában. Sajnos elszálltam, mert nagyon büszke voltam magamra, hogy tudok videót is felrakni, meg mindenféle vackot, aztán ki kellett élnem benne magam :) De most újra mesélek :)
Szóval volt idén is sí szünet (hála az égnek!), és én pénteken mentem Veszprémbe Kistehén koncertre :) Utána meg Óbudavárra jányhétvégére :) No és nagy dolgok történtek ekkor! Ugyanis ezen a napon: 2008. 02. 22. megalakult a zenekarunk! Ami persze nem nagyon komoly, sőt még annyira sem, de mégiscsak létezik :) Szóval mostantól hivatalosan is van "Rita és a keresztút zenekar"! Aminek tessék örülni, mert nagyon jó dolog ám. Vannak benne mindenféle kisebbségi öröm lányok, meg effélék, de normális népség. (Talán?) Kistehénen pedig... Kicsit gáz dolgok történtek, de aztán csak beindult. Először nem is nagyon zenéltek, meg valjuk be közönség se nagyon volt :S De aztán pár Expresszós csaj elkezdett elöl nagyon táncolni, és mi is nagyon belemelegedtünk, úgyhogy lényegileg MI csináltuk az egész hangulatot :) A végére már mindenki mozgott minimálisan, úgyhogy jó volt. Kollár meg egy isten!! (L)
Aztán hajnalban (fél7) mentem busszal Nagyvázsonyba, onnan meg gyalogszerrel Óbudavárra. Kicsit féltem először, és nem is hiába. Volt egy szakasz, emelkedő, ahol elég nehezen tuttam menni a nagy pakkal a hátamon. Aztán jött a halálom, amitől rettegtem is, egy kutya... Gáz,vagy nem gáz, de én félek a kutyáktól... Nos nem is kicsit. És futott utánam, én meg csak arra tudtam gondolni hogy ha utolér, végem... És imádkoztam. Éskiértem a faluból, már a műúton mentem, amikor lefékezett egy autó, és beszálltam. Beszélgettem a bácsival, kedves volt. Aztán kitett Óbudaváron, szép napot kívántunk egymásnak, és elment. (ha tudnám a nevét meghívnám az esküvőmre, de a nevekig nem jutottunk el)
Aztán volt a lányhétvége, amitől kicsit féltem, de végülis jó volt. Kirándultunk, meg beszélgettünk, meg ettünk, meg nevettem sokat :) Ami jó. És szépít, meg ilyesmik :)
Óh, vége is lett... :)
4 megjegyzés:
mér féltél? tőlem? *szempillarebegtetés* :))
Nem, nem tőled, hanem más emlékektől, vagy minek nevezzem őket... Ha nem érted, majd elmondom privátban :D
de értem, csak úgy reméltem, hogy tőlem...:)))
Remélni szabad, végülis az hal meg utoljára ;)
Megjegyzés küldése