Most leszek csak igazán nagy és erős meg bátor is persze. Mert végre megmondom magamnak hogy nem lehet ezt így, és hogy el kell hogy felejtsem. Én nem tudtam szeretni, hát hagyjam is ott könnyű szívvel. Nem létezik már.
Gondoljatok néha rám...
"Tudtuk mi az első perctől fogva, halálra van ítélve a mi szerelmünk..." /Vágó Márta József Attilának/

És csak egy kérdés motoszkál a fejemben... Mért nem ikertestvérem levél?
Most szomorú.
Viszont ami jó: már csak négy nap van az iskolából és elballagok! :)