élménydarabka

vasárnap délután program. bement a kis család keszthelyre a balatonhoz, kicsit szabadon és frissen lenni. úgy történt hogy ők játszottak a homokban, én meg ültem a füvön messzebb, és álltam is jé, és fényképeztem (!!). ezt-azt. no és akkor egyszercsak jött egy fiú. én meg ránéztem, hát fiú, azokra néha rá szoktam. (mert szépek ők, és szeretem őket). és ő volt valószínűleg az ügyesebb, mert odajött hozzám, és ANGOLUL megkérdezte hogy vannak-e fürdőzők a balatonban. én meg ANGOLUL válaszoltam, hogy szerintem nincsenek, de meleg a víz. kedves volt. azt mondta hogy kedves voltam. vigyáztam a dolgaira, amíg úszott egyet, meg beszélgettem aztán még vele.

sajnos megkérdezte, hogy van-e a környéken diszkó. mondtam, hogy ez az egész hosszú sor itt az. kérdezte hogy mennyire drágák, én meg bevallottam, hogy ó, fogalmam sincs, nem járok én ide. mondta hogy kár, pedig a diszkó fun.

ezek után elment, pedig még a tátráról is beszélgettünk.

az egészben az a jó csak ám hogy angolul voltam képes kommunikálni. azt hittem hogy én ilyet nem tudok. pedig ment.