Feuer Mária: Sárkánymese

A mese gyönyörű, mint Boholca királynő légies kertje, harmonikus, mint a szivárványszínű palota, titokzatos, mint a Sorstündérek, varázslatos, mint Sárkány spirituális felemelkedésének útja.

Az ősi kultúrák mély bölcsességének elemei az emberiség egyetemes szimbólumrendszerébe ágyazódva jelennek meg a mesében, s a keleti és nyugati hagyományok beavatási motívumai ötvöződnek benne. Miközben Sárkány megküzd a négy őselem ellenállásával, fokozatosan birtokba veszi az Erő, a Bizalom, a Bátorság és a Szeretet lényegét. Megtapasztalja a Föld, a Tűz, a Víz és a Levegő törvényszerűségeit - vagyis megismeri önmagát. Megérti, hogy minden belső akadály legyőzése a halál és a születés misztériumát rejti magában. Így halad tovább a szellemi szférák felé, ahol végül megtalálja létének legnagyobb esélyét, a szellemi szabadságot.

"... A tojás héja lassan repedezni kezdett. A szivárvány minden színében játszó gombolyag gurult ki belőle. Boholca királynő még mindig nem tudta, mi az. A kis színpompás gomolyag körülgurulta őt, majd a mimózafa tövénél hirtelen megrázkódott, feltörte áttetsző gömbburkát és kilépett belőle.
Sárkány volt.
Viganda mosolygott. Boholca királynő felállt, tisztelettel köszöntötte Sárkányt és bevezette palotájába az északi kapun át.
Sárkány 7 napot és 7 éjszakát töltött Boholca királynőnél, mert ennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy felnőjön."