utaztam - néhol ugyan feltételes mód, de ez ne tévesszen meg

megint varázslatos, az egész egy kis tündérvilág, ha megkérdeznétek, akkor csak mosolyognék, mert már értem. és miattuk igen, de nagyon erősen igen. és csak értük. és ha egyszer megint újra ott, akkor a nyakukba, és suttogva, és tea közben, szeretettel, mert élni csak velük lehet, általuk. a szívem van tele, szinte csordul, de még tartom, mert tartanom kell, amíg meg nem látom őket, és akkor lesz örömünnep, mert akkor ott igazán végre.
és nem lesz pedig, meg viszont, meg de, hanem csak egyszerűen a boldogság csodálatos valóságában. akkor lesz ott a létezés igazán, és annak értelme is lesz.

(ahogy most is van, miattuk - mondom.)

--- és talán még a könnyem is kicsordulna, mert annyira érezném