2008. március 21.
újabb élmény(féle)
Szóval volt idén is sí szünet (hála az égnek!), és én pénteken mentem Veszprémbe Kistehén koncertre :) Utána meg Óbudavárra jányhétvégére :) No és nagy dolgok történtek ekkor! Ugyanis ezen a napon: 2008. 02. 22. megalakult a zenekarunk! Ami persze nem nagyon komoly, sőt még annyira sem, de mégiscsak létezik :) Szóval mostantól hivatalosan is van "Rita és a keresztút zenekar"! Aminek tessék örülni, mert nagyon jó dolog ám. Vannak benne mindenféle kisebbségi öröm lányok, meg effélék, de normális népség. (Talán?) Kistehénen pedig... Kicsit gáz dolgok történtek, de aztán csak beindult. Először nem is nagyon zenéltek, meg valjuk be közönség se nagyon volt :S De aztán pár Expresszós csaj elkezdett elöl nagyon táncolni, és mi is nagyon belemelegedtünk, úgyhogy lényegileg MI csináltuk az egész hangulatot :) A végére már mindenki mozgott minimálisan, úgyhogy jó volt. Kollár meg egy isten!! (L)
Aztán hajnalban (fél7) mentem busszal Nagyvázsonyba, onnan meg gyalogszerrel Óbudavárra. Kicsit féltem először, és nem is hiába. Volt egy szakasz, emelkedő, ahol elég nehezen tuttam menni a nagy pakkal a hátamon. Aztán jött a halálom, amitől rettegtem is, egy kutya... Gáz,vagy nem gáz, de én félek a kutyáktól... Nos nem is kicsit. És futott utánam, én meg csak arra tudtam gondolni hogy ha utolér, végem... És imádkoztam. Éskiértem a faluból, már a műúton mentem, amikor lefékezett egy autó, és beszálltam. Beszélgettem a bácsival, kedves volt. Aztán kitett Óbudaváron, szép napot kívántunk egymásnak, és elment. (ha tudnám a nevét meghívnám az esküvőmre, de a nevekig nem jutottunk el)
Aztán volt a lányhétvége, amitől kicsit féltem, de végülis jó volt. Kirándultunk, meg beszélgettünk, meg ettünk, meg nevettem sokat :) Ami jó. És szépít, meg ilyesmik :)
Óh, vége is lett... :)
nők,nők,nők
Ezenkívül még olvasgattam cikkeket, majd adok linkeket :)
francia
"Il faut etre toujours ivre. Tout est la: c' est l' unique question. Pour ne pas sentir l' horrible fardeau du Temps qui brise vos épaules et vous penche vers la terre, il faut vous enivrer sans treve. Mais de quoi? De vin, de poésie ou de vertu, a votre guise. Mais enivrez-vous. Et si quelquefois, sur les marches d' un palais, sur l' herbe verte d' un fossé, dans la solitude morne de votre chambre, vous vous réveillez, l' ivresse déja diminuée ou disparue, demandez au vent, a la vague, a l' étoile, a l' oiseau, a l' horloge, a tout ce qui fuit, a tout ce qui gémit, a tout ce qui roule, a tout ce qui chante, a tout ce qui parle, demandez quelle heure il est; et le vent, la vague, l' étoile, l' oiseau, l' horloge, vous répondront: 'Il est l' heure de s' enivrer! Pour n' etre pas les esclaves martyrisés du Temps, enivrez-vous; enivrez-vous sans cesse! De vin, de poésie ou de vertu, a votre guise."
Ha érdekel valakit magyarul, annak tessék: "Rúgjatok be, szakadatlanul. Minden ebben van: ez az egyetlen kérdés. - Hogy ne érezzétek az Idő rettentő súlyát, mely vállatokat töri és a föld felé görnyeszt: be kell rúgnotok, szüntelenül. Csakhogy mivel? Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik. De rúgjatok be. És ha néha, egy palota lépcsein, egy árok zöld füvén, szobátok komor magányában felébredtek, mikor már csökkent vagy eltűnt a mámor, kérdezzétek meg a széltől, hullámtól, a csillagtól, a madártól, a toronyórától, mindattól, ami eltűnt, mindattól, ami sóhajt, mindattól, ami tovaring, mindattól, ami dalol, mindattól, ami beszél, kérdezzétek meg, hogy minek az órája van itt; és a szél, a hullám, a csillag, a madár, a toronyóra majd azt feleli nektek: - Itt az óra, hogy berúgjatok! Hogy ne legyetek marcangolt rabszolgái az Időnek, rúgjatok be; rúgjatok be, szüntelenül! Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik."
2008. március 20.
minden nő jó nő!
Ugyanis jött két férfi, akik alapítottak valamiféle szervezetet, ami arról szól, hogy minden nő jó nő! Na, erre már felfigyeltem, ez mégiscsak érint engem is valamelyest.
Megállapították, hogy mára kor probléma lett a 20és 30 év közötti nőknél az önbizalom hiány. Állandóan fogyókúrázik, meg méregtelenít mindenki, és hogy ez nincs jól. Mert szerintük nem ettől lesz nő egy nő. Hanem attól, hogy nőnek érzi magát, és a szemében ez látszik is. És nem kell a 180 centi, nem kel a 90/60/90. Nem kell adott esetben a smink, a szilikon, se semmi más, amivel a nők szebbé tudják tenni magukat.
Be kell vallani, szimpatikus volt ez az egész kezdeményezés, hogy önbizalmat adnak, és örültem is neki, mert ez tényleg hiányzik manapság, és sajnos még 20év alatt is, pedig aztán nekünk tényleg semmi okunk nyavalyogni! Na az egészben már csak az volt a legviccesebb, hogy utána szintén tovább néztem a műsort.
És...
A műsorvezető páros elmondta hogy ez mennyire jó dolog, hogy minden nő szép, és hogy nem is olyan fontos, hogy kinek milyen a haja, a melle, a szeme, a szája. Na és akkor jött a következő bejátszás... Egy gyönyörű szőke szépségről, aki természetesen a legjobb, és éppen itt meg itt volt fotózása, és rengetegen megcsodálták, hogy alig volt rajta ruha. No és őt favorizálták, hatalmas lelkesedéssel, és elmondták, hogy mennyire szép és hogy ez mennyire fontos az életben.
És akkor most mit gondoljak?
Szépnek kell lennem teljesen, vagy elég ha sugárzik a lelkem a békétől?
2008. március 19.
videó
"Szegény Rita, őt nem fényképezi le soha senki!"
Mert van egy olyan szokása, hogy mindig csak ő fényképez... :)
2008. március 16.
lehetett volna
Te vagy a hab a fürdőben
Libamáj vagy a hűtőben
Te vagy a sóhaj a paplanon
Jégvirágok az ablakon
Te vagy a tavaszi áradás
Vihar előtti villanás
A folyton nyüzsgő Oktogon
Az összenézés szombaton.
Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a dagályba'
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’
Te vagy a csókolatlan száj
A propellerrel borzolt táj
Az ökörsütő huszárok
A fényképező japánok
Te vagy a kocsiban a duda
A túróscsuszás Óbuda
A nedves mezők illata
Az egyetlen, ki megkapna
Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a dagályba'
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’
Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a dagályba'
Szerelmesen zebrán szaladsz
Alkonyat lesz, ruhátlan
Megfürdünk a Dunába'
2008. március 15.
cím
Majd igyexem többet is írni ennél, de most megint nincs rá kellő indíttatásom...
2008. március 14.
az átkozott!
Pedig megint nem akartam.
Túl hiszékeny vagyok. Meg naiv. Meg gyerek még, akinek szeretetre lenne szüksége.
Hát miért is hiszek egy olyan dologban, aminek már semmi értelme?
Sajnálom, és remélem sajnálod egy kicsit...
Mert én még szenvedek...
De majdcsak lesz jó is :)
2008. március 9.
Valaki útravált belőlünk
Unatkozók s halálra-untak,
Bolondosan furcsák vagyunk,
Fájdalmasak és búcsuzók
S milyen furcsán nézzük magunkat
S milyen furcsán néznek most minket.
Csalódás-kő ránk nem zuhant
S mégis sujtódottan, szédülten,
Sustorgó ázott-fák a tűzben,
Panasszal égünk, lángtalan.
Mint elárvult pipere-asztal,
Mint falnak forditott tükör,
Olyan a lelkünk, kér, marasztal
Valakit, ki már nincs velünk,
Ki után ájult búval nézünk.
Egy régi, kényes, édes dámát,
Kegyetlen szépet siratunk,
Bennünksarjadtat: asszony-részünk.
Valakit, kiért hiúk voltunk,
Apródok s cifra dalnokok
S kit udvarunkban udvaroltunk.
Ingunk s mint rossz tornyok, bedőlünk,
Nagy termeink üresen kongnak,
Kölykösen úszók szemeink:
Valaki útravált belőlünk
S nem veszi észre senki más,
Milyen magános férfi-porta
Lett a szemünk, lett a szivünk,
Szemünknek és szivünknek sorsa,
Mert asszony-részünk elhagyott.
Nem tudjuk szeretni magunkat
És nem hisszük el, hogy szeretnek,
Ákombákomos szépeket
Idegen, váró embereknek
A régi tussal nem irunk,
Mert mi csak magunknak bókoltunk,
Asszony-énünkért, szertelen,
Érte voltunk jók, ha jók voltunk
És kacérok és hűtlenek
És most sírva megözvegyedtünk.
Ezer óh, jaj, baj, ejnye, nyűg
Siránkozik pityergő szánkon
S omladozó, árva szivünk
Ezer fájást talál, hogy fájjon
S ezeregy fájás fáj nekünk.
Kopott az arcunk, kopott minden,
Kopott a világ s a szivünk
S minden világ a szemeinkben:
Mi hírért, sikerért szalasszon,
Ösztönzőnk, igazi valónk,
Kiszakadt belőlünk, az asszony.
2008. március 2.
tavasz
u.i.: én meg annak örülök, hogy egyre jobb a helyesírásom :)
2008. február 22.
vers - nektek
TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT
Tudod, hogy nincs bocsánat,hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.
Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.
1937. július-augusztus
2008. február 21.
megint kritika
Tessék megvetni érte, vagy tessék rajongani érte, de ezt le kell írnom.
11 évesen nyaralásból jöttünk haza, és ajándék várt otthon. Egy könyv. Harry Potter és a Bölcsek Köve volt a címe. Nem akartam elkezdeni olvasni, mert nem szerettem olvasni. Apa nagyon erőlködött hogy de igenis, olvassak bele, biztos nagyon jó könyv, pont veled egykorú a főszereplő - de engem nem érdekelt. Aztán este elővette, és felolvasta az első fejezetet, esti mese gyanánt. (Akkor még nem sejtve, hogy egy szép kis horror-könyv lesz végül belőle :)) Szóval az első fejezetet türelmesen végighallgattam, és elragadtatott. Egy kisfiú volt csak benne, egy hatalmas ember, aki repülő motorral érkezett, egy szemüveges boszorkány, aki macskává tud változni, és egy méltóságteljes, öreg varázsló. Nem tudom miért, de másnap megfogtam a könyvet, és elkezdtem folytatni. És tetszett. Voltak részek, amikor megrémültem, volt, amikor nevettem rajta, volt hogy sírnom kellett. Itt fontos megemlítenem egy találkozást, ami még az első könyv folyamán történt velem. Az elején a könyvnek, feltűnt egy fiatal varázsló. Vörös hajú, szeplős, és rögtön megtudtuk róla, hogy sok testvére van, és magas. Én akkor mondhatjuk úgy is szerelmes lettem Ronald Weasley-be, és ez már biztos elkísér mindenhova. Szóval nagy lelkesen vártam a második könyvet. A harmadikat (ami személy szerint a kedvencem), és sorban végignéztem a filmeket is. Aztán a negyedik kötet után kicsit többet kellett várni a következőre, mint előtte, és én elkezdtem a film felé fordulni inkább. A színészek élete érdekelt, és a pletykák, és azt képzeltem, hogy híres vagyok, és én vagyok a legjobb barát, az összes forgatáson ott vagyok, stb... De ezek csak a kamaszlányok normális szokásaihoz tartoztak. Aztán ötödik, kötet, majd a hatodik, és én már gimnazista voltam két éve. És nem hatott már meg, nem remegtem tőle, kicsit vontatottá vált, és számomra félelmetessé, és erőszakossá. Sose szerettem az erőszakot, se a sötét dolgokat, bántott is. Aztán elkezdtem előröl olvasni, elolvastam egy részt angolul is. De végül is eljutottam az ötödik film csalódása után a teljes közönyhöz.
Előtte öcsémmel legoval is Harry Pottert játszottunk, én boszorkánynak képzeltem magam titokban, álmomban néha magas, vörös, és szeplős párom volt. Hiába tagadtam sokáig, el tudtam menekülni ebbe a "varázsvilág" mesébe. Sirius volt jó barátom, és Lupin, velük együtt fejtettem meg titkokat, és jártam én is sötét, és mágikus helyeken. Aztán a lelkesedés csökkent, és érzékenyebb lettem irodalmilag is. Nagyobb és nevesebb könyvekbe kezdtem, és végképp eldöntöttem hogy az irodalomnak akarom szentelni az életemet.
Húgom vette át itthon a rajongó szerepét. Egy nyár alatt elolvasta a maradékot, amit még nem olvasott el, és nagyon megszerette. Öcsémmel persze nevettünk rajta. Aztán eljött a nap, amikor kiadták a befejező részt, és sok mindent hallottam róla, pletykákat, találgatásokat, de nem érdekelt. Egy cseppet sem.
Most van egy hét síszünetem. És megjelent magyarul is. És hugi kölcsönkapta. Hát hogy a fenébe ne olvasnám el pont én! Belül vezetett az, hogy nevethessek egy nagyot, hogy milyen komikus is az egész könyv. Hozzá kell tennem zárójelben, hogy mikor kezembe vettem a könyvet, mellette miket olvastam. Egy Csehov drámát, Déry Tibort, Örkényt, és a Bűn és bűnhődést is. Szóval kezembe vettem a befejező Pottert.
És aztán három délelőtt alatt sikerült is végigolvasnom, és nem hiába! Furcsa hatások jelentek meg rajtam olvasás közben. Pl.: korgott a gyomrom, és nem mozdultam órákig ételért, pedig csak ki kellett volna nyújtanom a kezemet. Remegtem ha izgalmas volt, megkönnyeztem pár ember halálát. Amikor Hermione és Ron végre egymásra talált, kicsit féltékeny lettem, de ez csak lányos butaság :)
Mostani eszemmel, és érzékenységemmel az irodalom iránt azt állítom, hogy ez a könyv mégiscsak ad az embernek valamit! Most egymás mellé állítva a hét könyvet, meglátok egy világot. Egy furcsát, ami még mindig vonz. Még mindig tud újat mutatni, teljesen újat. És büszke vagyok arra hogy, végigolvastam mind a hét kötetet. Hogy én is segítettem Harry-nek rájönni, hogy hogyan kell Bolyhoskát veszélytelenné tenni, hogy Ronnal együtt hánytam képzeletben a csigákat, hogy bátran bementem a Szellemszállásra, hogy meg mertem érinteni Cedric-kel együtt a kupát, hogy a minisztériumba indultam a barátaimmal, hogy rájöttem, hogy minél többet tudok meg az ellenségemről, annál könyebben le tudom győzni, és hogy végül szembe mertem vele állni, és mertem vállalni a halált.
Bár a hullákkal, a vérrel, és az erőszakkal még mindig nem vagyok kibékülve, úgy érzem emberileg is adott valamit ez a könyv, ha mást nem is, hát egy-egy jó napot :)
Nem változtam persze semmit. Ronba szerelmes vagyok továbbra is, és néha fogom azt képzelni hogy láthatatlan varázslók vigyáznak rám, de talán majd felnövök én is!
2008. február 7.
azthiszem
Aztán pár óra múlva a véleménye: ááá, most asszem olyan leszel, mint aki egy reggie partyn van, és teljesen be van tépve.
Nem tudom melyik vonz jobban :D
2008. február 6.
önkritika*féle?
Tegnap este nem tudtam aludni. Na nem mintha nem lettem volna nagyon fáradt, csak elgondolkoztatott Raszkolnyikov önsajnálata... Meg furcsa módon zavart is. Pedig eddig azthittem nem idegen felőlem. És akkor feláll az ember, és lemegy az utcára. A legszebb ruhájában, hogy lehetőleg valaki észrevegye hogy szép. Vagy förtelmes, de végülis szép.
Mondjuk: förtelmesen szép. És beül egy kávéházba. Rendel. Hozzák is. Megiszik egy kávét. Jó az íze. Olyan, hogy rá kell gyújtani. Előveszi a cigarettát, te jó ég, már csak három szál, mire lesz az elég.. Nembaj, érzi hogy ma még történni fog valami, hát nyugodtan szívja el az összeset. És tényleg, a szemközti kocsmába épp akkor téved be pár ismerős arc. Hát feláll, fizet. És átmegy hozzájuk. És ők végre mosolyognak. Nem is érzi magát egyedül. Leül hát hozzájuk. (szóismétlés, piros hullámos vonallal gondolatban aláhúztam!) És elszégyenli magát, te jó ég, már megint itt ülök. Végülis nem bántja...Mert legalább nem azokkal van, akik csúnyán néznek rá mert "büdös", akiknek azért nem kell, mert nem olyan élete van mint a többieknek. Mert neki nem olyan kell. És még boldog is lesz a barátaitól, pedig annyira nem is akart emberekkel együttlenni. De rájött!
És rájöttem én is! Bizonyosan ragaszkodom valami butasághoz, de azthiszem ez most mégiscsak igazán jó dolog! Az angol helyetti kávék, a nevetések, a komolytalan gondolatok, az hogy mindig ottvagyok, hogy tudok gondolkozni, és sétálni sokat. És aki aztmondja hogy szép vagyok...? Azzal mit csináljak? Sajnálom...
Érdekes hogy 5 éve a kádban ugyanarra az unalmas helyre teszem a fejem! Nem fordulok meg senki és semmi kedvéért. Mert arról a helyről sok jó dolgot látni! :) Bizony.
Kicsit furcsa amikor utálnak miattad embereket, mert azthiszik hogy akit utálnak amiatt lettél olyan amilyen most vagy. Ez zavaró. És felesleges utálat.
Éljenek a pasik és az egyenes csajok!