Teljesen ötletek nélkül ülök a gép előtt, és
szomojú. Na persze mindegy. (-->Imádom magam [magam] lereagálni. --> mindig így, és sose hasonlóképpen.)
Fegyverkezzetek!
Mert meg fog támadni a csúnya rossz [sose mondták hogy valóban
rossz] manócska. [amíg nem hiszek a
manókban, ügye nem lehet semmi komolyabb bajom?]
[erre reflektálva: hogy is lenne
bajod? Most se vagy teljesen... ÉP--> üvegben a szilánk.]
Mindig mindig mindig (igaziból
sosem) ez jut csak az eszembe. Fájfájfájjdalmas. Sok jével, mert tetszik ez a betű.
[Hang hang, hohohhóó]
Ez kicsit ilyen (
olyan). ÖÖÖÖ. Mintha magammal beszélgetnék (írva
csevegek). -nék. [csöndesen, csitt, <
de most már tényleg!> ez egy
rag.] És a rag azért
piros színű, mert illik hozzá.
Nem is lehetne más! [hogyne, csak kicsit
k.r.e.a.t.í.v.a.b.b.n.a.k. kéne lenned.]
"Megint itt ülsz?"
"Nem ülök... Mindig állok. Ülni egyhangú. És bután megy bennem akkor a vér.""Aha. Praktikus vagy. Bocsánat. Akkor állsz. Bár igaziból mindegy..."
"Mindegy? Jó... Neked. Nekem nem, engem minden érdekel. Nem vagyok érdektelen.""Én sem! Nem azt mondtam. Bocsánat. Különben is:
HESS--------->Látod, megint elkergettem... Nem lehet vele rendesen beszélni. Néha kedves. Jó, jó, jó. Akkor
jó hogy van. Aztán hopp. Utálatoskodik.
Ilyenkor olyan
pfui"érzésem" van.
Pedig egyszerű lenne.
Csak
mosolyból fényes hurkokat kéne
rajzolgatnom köréd.
(R.M.)